Ha az ember tavasszal virágokat fotóz, nem hivatkozhat mindig arra, hogy
"nem volt nálam a makró". Ott kell lenni, és kész. Ma kivittem, hogy a
csodafa virágainak méltósággal halálba hulló szirmaiból néhányat még
elkapjak. A félig összezárult virágok nem emlékeztettek két nappal
ezelőtti önmagukra... ami egy embernél néhány évtized, az náluk ennyi
idő alatt lezajlott. És ha már vittem az objektívet, bogarásztam egy
kicsit a fűben is. A képeken nem látszik, hogy gyakorlatilag teltház
volt a rózsakertben. Ennyi embert még a szigeten nem láttam sosem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése