2015. május 30., szombat

Két hölgy, egy fotó

Kevesen tudják, hogy 1990 óta a Vigadó téren ücsörgő Kiskirálylány három példányban létezik a világon, bár kétségtelenül a budapesti a leghíresebb. Egy másodpéldánya található Tapolcán, az alkotó, Marton László szülővárosában, a harmadik Tokióban van. A szobor a művész kislányát ábrázolja, ahogy ötévesen fürdőköpenyben, újságpapír koronával királylányt játszik. Az eredeti kisplasztika 1972-ben készült, és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.

2015. május 26., kedd

Lélekkép 2

Aki a fotográfia történetével egy kicsit is foglalkozott, bizonyára találkozott már az úgynevezett szellemfotó fogalmával. A XIX. század második felétől nagy titokzatosság övezte ezeket a felvételeket, amiket azonban ha jobban megvizsgálunk, gyaníthatóan fennáll a szándékos manipuláció vagy egy véletlenül megörökített jelenségbe történő utólagos belemagyarázás esélye.


Mindenesetre meglepő, hogy a Pannonhalma Borbirodalom pincéjében készült fotón valami olyasmit találtam, aminek elvileg nem kellene ott lennie, sőt, amikor a kép készült, nem is vettem észre, hogy ott van. Két beállítást csináltam több expóval, az első egy hagyományos képeslapszerű hordós-gyertyás kompozíció. Körülöttem ekkor öt-hat ember állt és beszélgettek. Majd miután ők kimentek (egy hosszú, keskeny alagút vezet ki a pincéből), átmentem a szemközti oldalra, és onnan is készítettem egy képet. Ami feltűnt, az a gyertyák szokatlanul puha fénye és az, hogy hirtelen olyan csend lett. 

Részlet a fotóból
A fotó elkészülte után siettem a többiek után, az állványt már csak az étteremben csuktam össze. Hogy mi van a képen, azt már csak itthon láttam.
Természetesen ez a felvétel is színes eredetiben, de az észlelhetőségen ez semmit sem változtat, a kép hangulatán viszont igen. Tehát ki mit gondol: vajon mi van a képen? A megfejtést azért nem fogom elárulni, mert én sem tudom valójában. (Ez utóbbi már nem így van, mert azóta rájöttem, és nemcsak én...)
Ha valaki esetleg kételkedik a kép hitelességében, annak szívesen megmutatom az eredeti raw-fájlt.

Az első beállítás

2015. május 25., hétfő

Lélekkép 1

Csak egyetlen lélek igyekszik az apátság bejárata felé Pannonhalmán a pünkösdi zuhogó esőben, az ünnephez hangolt színekben. Mikor először visszanéztem a képet, azt hittem, hogy bepárásodott az objektív. De nem, ilyen köd volt... az apátság épületét nem is lehetett lefotózni, mert egész egyszerűen nem látszott.


2015. május 22., péntek

A május aranya

Tőből kicsavart fákról álmodtam. Az utcánkban sétálva letört, derékvastagságú ágakat kerülgettem, egy elmúlt égiháború ittmaradt roncsait. Jó előjel egy pannonhalmi studyhoz ebben az időben. Szerencsére szeretem az esőt és a hűvös időt is.

2015. május 19., kedd

A malom kincsei

A huszadik század első évtizedében épült Óbudai Malom a nyolcvanas évekig töltötte be funkcióját. Pár éve úgy nézett ki, hogy az épületet átalakítják, loft-lakások kapnak benne helyet. Az építtető azonban csődbe ment (elég nagy loftot rúgtak), a Hévízi út felőli épület pedig egy félbehagyott betonemeletet kapott, és azóta is félkómás állapotban van. Viszont ilyenkor májusban mindenféle izgalmas növények, indák, apró állatkák jelennek meg a téglafalon. Pont elment a délutáni nap, mire leértem, de negyedórát azért eltöltöttem ott legalább. Az inváziós katica nem tervezett kép.






2015. május 18., hétfő

Csirke-május-lecsó

Nincs jobb a lecsós csirkemájnál. De ugyanilyen párosítás van még jópár. Csak most egy sem jut eszembe.

2015. május 17., vasárnap

Kis fahídról letekintve

Patak rohanó vize a Dunakanyar fölötti hegyekben. Ilyen formákat, mintázatokat ember nem tud létrehozni, a természet másodpercek alatt tucatnyi változatot is... öt felvételt készítettem, mindegyik hasonló és mégis teljesen másmilyen.

2015. május 16., szombat

Az élet éli magát tovább,

...nullahuszonnégyes üzemmódban. Fura, de ez a kép is a visegrádi bobpálya bejáratánál készült. Úgy két és fél méter magasságban, egy fán volt ez a fészek. A fejem fölé tartottam a gépet, és vakon befotóztam az ágak közé. Ez lett, majdnem el is találtam. Anyuka lemaradt.

Op.22

140 éve, 1875 májusában komponálta Dvořak ezt a gyönyörű darabot. Most onnan jutott eszembe, hogy készülünk az Óbudai Társaskörben egy hangfelvételre, ezért előkerestem egy márciusi zenekari nyilvános próbát, amit ott rögzítettem. Az Anima Musicae kamarazenekar akkor ezt a darabot játszotta. Azaz inkább részletekben próbálta, leállásokkal, megjegyzésekkel, magyarázatokkal.

2015. május 15., péntek

B.B. King

A Várban kaptam tőle egy aláírást egy sajtótájékoztatón, az 1996-os naptáramba. Most csak az ugyanolyan 1997-es naptárat találtam meg a sufniban, sajnos. Ha meglesz (mikor valami mást keresek majd, pótolom, és ideszkennelem.) De a képet mindenesetre akkor csináltam. Két kópia készült a negatívról. Az egyiket pár éve Eszternek adtam (aki hétéves volt a kép születésekor, és azóta Londonban él már), amikor a zenész képeimet nézegettük, és tökre örült neki. A másikat most beszkenneltem.
Többet már nem készítek róla. Eszterről remélem még fogok...




2015. május 14., csütörtök

Halászok kápolnája

A Balaton egyik legszebb panorámáját nyújtja a látogatónak a vonyarcvashegyi Szent Mihály domb. A régi időkben állítólag sziget volt. A középkorban egy kis vár is állt itt, ma már csak az 1729-ben épült kápolna, amit a legenda szerint negyven halász építtetett, akik megmenekültek egy pusztító balatoni viharból. Az edzettebbek bringával is feltekerhetnek a 136 méter magas dombra, de az utolsó métereken valószínűleg ők is tolni fogják a kétkerekűt. Pihenni, nézelődni, elmélkedni keresve sem lehet jobb helyet találni.






2015. május 7., csütörtök

A vascsövek melankóliája

Ugyanazt a helyet, szituációt sokféleképpen lehet észrevenni, megélni, feldolgozni. A tegnapi fotókat itthon végignézve végigfutott rajtam, vajon a sok vidám újságíró és az egyébként igen príma visegrádi szórakozási lehetőség, a bobpálya hivatalos bemutatása mellett hogyan lehet érzékeltetni magát a helyet más nézőpontból, más gondolati töltettel. A helyet lecsupaszítva, a metál lírájával, a vascsövek, a csillogó lemezek bölcs és elfogadó nyugalmával, ahogy a vidám nép átcsúszik rajtuk, és ők ott maradnak a májusi rügyező fák között, lélegzetek nélkül, mozdulatlanul. Mindig ugyanúgy, mindig méltóságteljesen, de talán tudván, hogy az emberi kéz leválasztotta őket a természettől. A maga szolgálatába állította. És most itt csikorognak, csillognak, tekeregnek mindaddig, amíg egyszer végigrohan rajtuk az utolsó bob. Aztán elkezdenek majd rozsdásodni, patinát kapnak a kanyarok, áttörnek az ágak a réseken és visszafogadja őket a természet, mint a maja városokat. Persze a B verzió, hogy a rozsdatemetőben végzik, de ez hosszú távon szintén egy méltóságteljes halál egy vas-szerkezetnek. Lényeg a lényeg, tegnap Visegrádon voltunk, hogy bemutassuk, megírjuk, mi jót is lehet itt csinálni az ideérkezőknek. De az egy másik írás témája lesz. Ez viszont egy nemhivatalos verzió olyan valakitől, aki a bobháton, száguldás közben is csak fotózik rendületlenül, félkézzel...









2015. május 3., vasárnap

Csiríz

A gardróbban - amit feléneklőnek (is) használok, rendszeresen lepotyognak a hangcsillapításra használt tojástartó tálcák. Úgy félévente 4-5-6. Eddig négyféle ragasztóval próbálkoztam - a képrögzítő gyurmától a kétoldalas ragasztószalagon keresztül a szupererős gyári tubusosokig - egyik sem vált be. Előbb-utóbb, főleg a fűtésszezon kezdetén és a végén elkezdtek lehullani. (Éneklés közben még egy sem esett le sosem...) Az egyetlen jó megoldás legutóbb, kábé fél éve született: a jó öreg csiríz. Kétlépcsős a művelet: először a tojástartó csúcsait bekenem és egy A/4-es lapot ragasztok rá. Miután a lap megszáradt, teljes felületén kenhető és tartósan fennmarad a plafonon is. Lassan körbeérek a régi lepotyogók ragasztásával, ma hét darabot készítettem elő, úgyhogy tele a konyha száradó tojástartó tálcákkal.

2015. május 2., szombat

1 állvány - 1 történet

A legutóbbi forgatási napon debütált az új váll-állványom. Már januárban kész volt gyakorlatilag, de azóta tesztelgettem, állítgattam a súlypontját, egy-két esztétikai változtatást végeztem rajta (már ha lehet ilyesmiről beszélni egy ilyen bumfordi házi szerkezetnél). Az utolsó módosítás az volt, hogy a mindig készséges Töreki Ferenc két hete véglegesen lefűrészelte a PVC-csövek végeit "üzemi" méretre. (A bal oldali cső eleje pár centivel rövidebb, hogy bal kézzel akadálytalanul lehessen az objektívet kezelni.)

A vicces, hogy a forgatáson nem is én használtam főleg, hanem az operatőr, Kristóf, aki szinte le se akarta tenni, annyira tetszett neki. (Csak ne azzal a vacak (na bocs, nehogy megbántódjon valaki) Canon dslr-rel használta volna.) Kristóf nem szemüveges, de a süllyesztett kialakítás miatt olvasószemüvegben dolgozó operatőrök is jól használhatják, a szemüvegük fölött jól kilátnak a témára is. Tényleg praktikus kis cucc, az elmúlt három év forgatási tanulságai alapján építettem (némi segítséggel, ezeket mégegyszer köszönöm). Végignéztem a youtube-on fellelhető szinte összes műszaki megoldást és a gyári tervezéseket is. Ezeket összegeztem a forgatási tapasztalataimmal és kitaláltam a személyes változatomat, a saját igényeim alapján. Egyszer talán elkészítem/készíttetem profi minőségben, profi anyagokból, de a méretezésén, szerkezetén már nem igazán változtatok, úgy érzem.


Fontos szempontok voltak:
1. A kamera fölötti szabad átláthatóság, olvasószemüveg használatának lehetősége (ezeket biztosítja a két PVC-cső ívelése)
2. A kényelmes tartás és kezelhetőség, billenésmentes svenkelés
3. A tökéletes, "kétvállas" kiegyensúlyozás többféle kamera esetén is (Canon XF100, Nikon d5100, valamint vendégkamerák)
4. Az egyszerűség, a gyári "rig"-ek összevissza csavarozott-toldozott-foldozott, gyenge minőségű és drága megoldásai helyett
5. Eredetileg szempont volt a szétszedhetőség a szállításhoz, de erről később letettem.

A munka 90 százalékában itt fogja az operatőr
Akár egy ujjal is irányítható a tökéletes egyensúly miatt
Az állványhoz felhasznált anyagok és fellelhetőségi helyük:
2 db 32-es PVC-cső (Dömötör WC-tartály lefolyócsövének megfelelően ívelt darabjai kivágva) (Praktiker)
2 db fenyőléc 30-as furatokkal (Baumaxx, Bogdáni út, egy szál 4x5-ös palaléc, furatok: Takáts István asztalos)
kb. 2 méter 3,5 cm széles 4mm-es laposvas egyenlő hosszúságra feldarabolva ellensúlynak (San Lorenzo vaskereskedés - darabolás, furatok, szélek köszörülése: Töreki Ferenc)
2 db hosszú metrikus csavar anyával-alátéttel az ellensúly rögzítéséhez (Fabory)
1 db whitworth-csavar alátéttel a gyorstalp rögzítéséhez (Fabory)
1 db Manfrotto 323 gyorstalp-ellendarab (Rőth Sanyi barátom hozta Bécsből, mert itthon épp nem lehetett kapni)
öntapadó gumiszalag a vaslemez körbetekeréséhez (kaptam az unokatestvérem cégének műhelyéből)
2 db szürke polifoam csőhéj a PVC-cső borításához (hogy ne vágja a vékony PVC-cső a vállat)   (Praktiker)
fekete, fűtéstechnikai boltban kapható lágy gumi szigetelőcső a PVC borításához (ezt is kaptam)
4 db mankógumi a csövek végébe (műszaki gumiárubolt, Orczy út)
Fekete textil a szürke polifoam csőhéj borításához (Vörösvári út, textilbolt és varrónő)
Felvarrható tépőzár (Vörösvári út, textilbolt és varrónő)
Fekete fa zománcfesték (Vörösvári úti festékbolt)

A feleslegesen megvett gumi markolatokat és egyéb segédanyagokat (ecset, dörzspapír stb.) most nem sorolom a listába. A legkörülményesebb dolog (számomra) az alkatrészek szakszerű megnevezésének (hogy be tudjam írni a keresőbe) és fellelhetőségi helyének felderítése, valamint a tervezési méretezés volt (furatok pontos helye, csövek hossza és egymástól való távolsága, ellensúly elhelyezése, tömege stb.). A félig kész állványra kilós konyhasó-csomagokat meg vizespalackokat kötöttem, hogy kábé mennyi súlyt vegyek, megmértem a távolságot a két fülem, meg a vállgödreim között, haha, meg ilyenek...) A legnehezebb (és legpiszkosabb) munka pedig, amikor a viszonylag szűk furatot fel kellett csiszolni annyira, hogy a PVC-cső a helyére menjen, de azért szoruljon a fában. Na, akkor majdnem kib***tam a hetedikről a cuccot (az erkélyen csináltam mindezt). Szerencsére az asztalosnak nem volt 32-es fúrója, ezért nem kellett ragasztani, így szükség esetén a cső is cserélhető és kisebb súlypont-állítás is lehetséges. (Bár ha 31-es fúró lett volna a 30-as helyett, annak azért nagyon örültem volna...) A fa festése nem szép, de ehhez már igazán nem volt türelmem. Kétszer nekifutottam, olyan, amilyen. A célnak megfelel.

Leonardo 496

Ma 496 éve halt meg Leonardo.