A vicces, hogy a forgatáson nem is én használtam főleg, hanem az operatőr, Kristóf, aki szinte le se akarta tenni, annyira tetszett neki. (Csak ne azzal a
Fontos szempontok voltak:
1. A kamera fölötti szabad átláthatóság, olvasószemüveg használatának lehetősége (ezeket biztosítja a két PVC-cső ívelése)
2. A kényelmes tartás és kezelhetőség, billenésmentes svenkelés
3. A tökéletes, "kétvállas" kiegyensúlyozás többféle kamera esetén is (Canon XF100, Nikon d5100, valamint vendégkamerák)
4. Az egyszerűség, a gyári "rig"-ek összevissza csavarozott-toldozott-foldozott, gyenge minőségű és drága megoldásai helyett
5. Eredetileg szempont volt a szétszedhetőség a szállításhoz, de erről később letettem.
A munka 90 százalékában itt fogja az operatőr |
Akár egy ujjal is irányítható a tökéletes egyensúly miatt |
2 db 32-es PVC-cső (Dömötör WC-tartály lefolyócsövének megfelelően ívelt darabjai kivágva) (Praktiker)
2 db fenyőléc 30-as furatokkal (Baumaxx, Bogdáni út, egy szál 4x5-ös palaléc, furatok: Takáts István asztalos)
kb. 2 méter 3,5 cm széles 4mm-es laposvas egyenlő hosszúságra feldarabolva ellensúlynak (San Lorenzo vaskereskedés - darabolás, furatok, szélek köszörülése: Töreki Ferenc)
2 db hosszú metrikus csavar anyával-alátéttel az ellensúly rögzítéséhez (Fabory)
1 db whitworth-csavar alátéttel a gyorstalp rögzítéséhez (Fabory)
1 db Manfrotto 323 gyorstalp-ellendarab (Rőth Sanyi barátom hozta Bécsből, mert itthon épp nem lehetett kapni)
öntapadó gumiszalag a vaslemez körbetekeréséhez (kaptam az unokatestvérem cégének műhelyéből)
2 db szürke polifoam csőhéj a PVC-cső borításához (hogy ne vágja a vékony PVC-cső a vállat) (Praktiker)
fekete, fűtéstechnikai boltban kapható lágy gumi szigetelőcső a PVC borításához (ezt is kaptam)
4 db mankógumi a csövek végébe (műszaki gumiárubolt, Orczy út)
Fekete textil a szürke polifoam csőhéj borításához (Vörösvári út, textilbolt és varrónő)
Felvarrható tépőzár (Vörösvári út, textilbolt és varrónő)
Fekete fa zománcfesték (Vörösvári úti festékbolt)
A feleslegesen megvett gumi markolatokat és egyéb segédanyagokat (ecset, dörzspapír stb.) most nem sorolom a listába. A legkörülményesebb dolog (számomra) az alkatrészek szakszerű megnevezésének (hogy be tudjam írni a keresőbe) és fellelhetőségi helyének felderítése, valamint a tervezési méretezés volt (furatok pontos helye, csövek hossza és egymástól való távolsága, ellensúly elhelyezése, tömege stb.). A félig kész állványra kilós konyhasó-csomagokat meg vizespalackokat kötöttem, hogy kábé mennyi súlyt vegyek, megmértem a távolságot a két fülem, meg a vállgödreim között, haha, meg ilyenek...) A legnehezebb (és legpiszkosabb) munka pedig, amikor a viszonylag szűk furatot fel kellett csiszolni annyira, hogy a PVC-cső a helyére menjen, de azért szoruljon a fában. Na, akkor majdnem kib***tam a hetedikről a cuccot (az erkélyen csináltam mindezt). Szerencsére az asztalosnak nem volt 32-es fúrója, ezért nem kellett ragasztani, így szükség esetén a cső is cserélhető és kisebb súlypont-állítás is lehetséges. (Bár ha 31-es fúró lett volna a 30-as helyett, annak azért nagyon örültem volna...) A fa festése nem szép, de ehhez már igazán nem volt türelmem. Kétszer nekifutottam, olyan, amilyen. A célnak megfelel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése