2015. július 23., csütörtök

Emlék

Furcsa, hogy hogy meg tudnak ragadni az emberben dolgok. Az a rövid idő, amikor kisiskolásként érdeklődtem a foci iránt (az osztálytársaimmal történő gombfocicsaták is erősítették ezt) néhány konkrét pillanatot is elraktároztak. Például a mai meccs kapcsán - véletlenül bukkantam rá, mert nem olvasok egy éve internetes/nyomtatott híreket, egyáltalán semmi napi hírt (júl 28-án lesz egy esztendeje, és mégsem maradtam le semmi fontosról), tévét pedig 1996 óta nem nézek - előjött egy emlék, hogy ilyen bizony már volt. Még az eredményre is emlékeztem, pedig a mérkőzés 1972. március 22-én volt (a pontos dátumot az újságból tudom, 1973-ra tippeltem).. Csak akkor dicsőséggel zárult, mert az itthoni első összecsapás vereségéből fordítani tudtunk. Ja, azok a hetvenes évek... Még ma is előttem van a kisszoba, az új fekete-fehér tévénkkel, a T-alakú szobaantenna, és már a kettes kísérleti csatorna is létezett.
Azóta nem is jutott ez eszembe ez, csak húsz évvel később, amikor háború volt, és szétlőtték Szarajevót. Ki gondolta volna, hogy ott még lesz ilyen békés párharc is újra...




képek forrása: www.tempofradi.hu

Nyár kánon

Szeptemberig továbbra sem tervezem, hogy írok ide, max néha, ha valami, vagy bármi.
Más irányba összpontosítom az erőket és a figyelmet.

Künn a fákon újra szól a víg kakukkmadár - napsugárban úszik minden száll az illatár. - Nyár van nyár, röpke lepke száll virágra zümmög száz bogár. - Lombos ágon csókot vált az ifjú gerle pár - nyár van nyár van kakukk szól már a fák közt - kakukk be szép a nyár.
(Az 1260 körül lejegyzett Nyár-kánont így éneklik manapság magyar szöveggel)