2015. augusztus 30., vasárnap

Esztergom - mert megérdemlem

Szombaton egy hirtelen ötlettől vezérelve - készülődéssel együtt - negyedóra alatt döntöttem el, hogy legugrok az Ipolyhoz a kedvenc helyemre. Ennyi időm volt ugyanis, hogy még elérjem a vonatot Drégelypalánk felé. Aztán menet közben még alakult a terv, és bár először nem nagyon volt kedvem ebben a melegben, a végén mégis nekiindultam a hátsó úton Esztergomnak. Bernecebaráti-Kemence-Vámosmikola-Ipolytölgyes-Letkés, és itt az ember átgurul a hídon szlovák oldalra, hogy a maradék távot ott tegye meg. A gyönyörű nagybörzsönyi középkori templom most kimaradt, nagyon sajnáltam, de nem akartam kicsúszni az időből. A túloldalon tán egy órát sem kell már tekerni, mégis megdobban az ember szíve, amikor Garamkövesden egy bukkanó után hirtelen megpillantja az esztergomi Bazilika monumentális épületét. Aztán még egy sztrapacska, egy naplemente, és vége is a szombatnak. A frissen átadott vasúton fáradtan már nehéz értelmezni, ahogy a telihold beelőz minket, persze csak a vonat ment bele egy enyhe kanyarba. 

Ez a fotó visszaköszön pár évvel ezelőttről


Ipolydínó

A túloldal már Szlovákia

Mindig máshol legelnek. Most éppen Honton, a nagyréten


Itt valaha vonatsínek futottak.. Ahol állok, ott volt a honti vasútállomás

Letkés, híd, már a szlovák oldalról visszatekintve

Azon a gerincen még át kell kelni

Panoráma Garamkövesdről

Párkány. Itt finom a sztrapacska, és a bringát is be lehet tolni.

Esti világításban



Végre átadták az esztergomi vasutat. Három évig vártunk rá

2015. augusztus 14., péntek

Íratlan szabályokról

"...Olyan alkotmánnyal élünk ugyanis, amely nem igazodik szomszédaink törvényei után, s inkább mi magunk szolgálunk például, mintsem hogy utánoznánk másokat. A neve pedig, mivel nem kevesekre, hanem a többségre támaszkodik: demokrácia. Törvényeink szerint a személyes ügyeket tekintve mindenki egyenjogú, de ami a megbecsülést illeti, hogy a közösség előtt kinek miben van jó híre, itt nem a társadalmi helyzet, hanem a kiválóság ér többet, és ha valaki olyasmire képes, ami a város javára van, szegény sorsa és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll útjában. A szabadság szellemében intézzük közügyeinket, és mindennapi tevékenységeink során nem válunk gyanakvókká egymással szemben, nem haragudva meg szomszédunkra, ha egyszer a maga kedve szerint cselekszik, és nem vetve rá szemrehányó tekintetet, ami, bár nem büntetés, mégis rosszul esik neki. Ilyen nyíltszívűek vagyunk a magunk közötti érintkezésben, azt azonban, amit az állam parancsolt, elsősorban tiszteletből, nem merjük áthágni, engedelmeskedve azoknak, akik éppen az élén állnak, és a törvényeknek, különösképpen azoknak, amelyek az igazságtalansággal sújtottakat védik, és azoknak, amelyek bár íratlanok, megsértésüket mindenki gyalázatnak tekinti..."

Thuküdidész: Periklész beszéde a háború első évében elesett athéniek temetésén
 (ford.: Szilágyi János György)

2015. augusztus 10., hétfő

1980. augusztus 10.

Furcsa, fejből még arra is emlékeztem, hogy egy vasárnapi nap volt. Turnuszáró koraesti kép, egy hét nyaralás lezárása. Kezemben az elmaradhatatlan Fed 5B orosz fényképezőgépem, lábamon alföldi papucs, ahogy akkoriban kellett. És már majdnem tizenkilenc voltam! Egy Petra nevű lány kezét fogom, akit soha többé nem láttam, és aki Merseburgban lakott. Az egész egy Scharmützelsee nevű, Berlintől délkeletre fekvő üdülőhelyen volt, ami a volt NDK-ban egy óriási ifjúsági pihenőközpont volt. Megfordultunk ott az évek során 5-6-szor biztosan, de ez valamiért nagyon emlékezetes maradt nekem. Talán ez abból is látszik, hogy a nagy csoportképből még a kinti ócska laborban készült egy részletnagyítás is, rólunk. A színes kép természetesen ORWO dia, az az én gépemmel készült, a fekete-fehérek Zoli Prakticájával (soha nem fogja előkotorni a negatívokat, valahol ott vannak Hennigsdorfban egy sufniban...) A csoportból hárman voltunk magyarok, Zoli barátom középen bajusszal, a 15 éves kishúga (a színes képen guggol), aki csak pár napot volt Kelet-Németországban, a többi ember mind német. Ja, és Ildi kölyökkutyája, Niki az egyik képen, bár nem a gazdi ölében.
Tulajdonképpen ez csak magamnak egy jegyzet, hogy ne vesszenek el végleg ezek az emlékek. Jó nyár volt. Majdnem olyan jó, mint a '81-es. De arról majd jövőre.







2015. augusztus 8., szombat

Esőmenők

Ilyen melegben a fák lombjainak is jár a reggeli fürdetés. Már egy csomószor megfogadtam, hogy nem viszem ki reggel a gépet a szigetre, mert órákig el lehet bogarászni egyetlen forgó locsolóberendezésnél, és ha az ember nem elég gyors, persze meg is lehet fürödni kamerástól-biciklistől.
A vízcseppek hosszát az idő beállításával lehet szabályozni. 1/200 körüli érték adja az elmosódott hatást, 1/500 másodpercnél már majdnem megfagyasztja az expó a cseppeket. Lehet kisérletezni.
Ja, a kísérőzene a fülbe ma Anouar Brahem volt.