"...Olyan alkotmánnyal élünk ugyanis, amely nem igazodik szomszédaink
törvényei után, s inkább mi magunk szolgálunk például, mintsem hogy
utánoznánk másokat. A neve pedig, mivel nem kevesekre, hanem a többségre
támaszkodik: demokrácia. Törvényeink szerint a személyes ügyeket
tekintve mindenki egyenjogú, de ami a megbecsülést illeti, hogy a
közösség előtt kinek miben van jó híre, itt nem a társadalmi helyzet,
hanem a kiválóság ér többet, és ha valaki olyasmire képes, ami a város
javára van, szegény sorsa és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll
útjában. A szabadság szellemében intézzük közügyeinket, és mindennapi
tevékenységeink során nem válunk gyanakvókká egymással szemben, nem
haragudva meg szomszédunkra, ha egyszer a maga kedve szerint cselekszik,
és nem vetve rá szemrehányó tekintetet, ami, bár nem büntetés, mégis
rosszul esik neki. Ilyen nyíltszívűek vagyunk a magunk közötti
érintkezésben, azt azonban, amit az állam parancsolt, elsősorban
tiszteletből, nem merjük áthágni, engedelmeskedve azoknak, akik éppen az
élén állnak, és a törvényeknek, különösképpen azoknak, amelyek az
igazságtalansággal sújtottakat védik, és azoknak, amelyek bár íratlanok,
megsértésüket mindenki gyalázatnak tekinti..."
Thuküdidész: Periklész beszéde a háború első évében elesett athéniek temetésén
(ford.: Szilágyi János György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése