2016. május 30., hétfő

Oda van írva. Betűvel.

Gotthárdon a Trab horgászbolt az Ucco angelshoppal, az Ásia (!) Áruház a vicces alcímmel, Shang és Hai divatáruháza (amely azonban olasz, török és francia árut tart) a sziluett-famíliával békésen megférnek egymás mellett.
És biztosan mindenki szurkol a bizalmatlan anyukának, aki attól tart, hogy a férfi mégiscsak elejti a gyereket...

jamegvancsákányilászlómoziis.

2016. május 29., vasárnap

A légy jó. Mindhalálig.

Nem egészen ezért utaztunk a közeli Szentgotthárdra, de mégis vannak pillanatok, amikor a légy határozza meg a tudatot. Például egy Rába-parti kiszállásnál a buszból, amikor a kijárat felé sorbanállás közben a jármű üvegén potyautaskodó rovart optikailag belekarcoltam az örökkévalóság albumába. Ha a légynek lenne idegrendszere, ezen a környéken kötélből volna. Fekete-fehérben egész pofás lett a mű, csak a porszemeket retusáltam le az ablakról. A foltok a háttérben a zöld, buja májusi növényzet. Itt épp kenuzáshoz szállt ki a csapat.
A légy maradt, talán másnap Pestig is velünk jött. De ebben nem vagyok biztos.


2016. május 28., szombat

Kanyar Szentgotthárdon

Egy baja van ennek a városnak csak: hogy nagyon messze van, és a 8-as út nagyon keskeny. Nem az a "hú ott felejtettem a lakáskulcsomat, forduljunk már vissza" hely.
De minden egyébben hibátlan.
Anyag feldolgozás alatt.

2016. május 20., péntek

Visszaállásos jegyzet

Nehéz visszaállni a rendszeres ideírásra, amikor:
1. az ember egy fél évig nem végzett rendszeres ideírós tevékenységet
2. amikor május van és rendszeres ideírós tevékenység helyett minden más van

Éljen az élet.
De beáll majd az egyensúly.

2016. május 12., csütörtök

Mellékhatás

Amióta Széll Tamás a király, bazi hűvös van és elég sok eső esik. Lassan a Bécsi utat is ellepik a kecsegék.

2016. május 8., vasárnap

2016. május 5., csütörtök

Restanciák

Az évek folyamatos agypörgetése számos felgyülemlett ötletet generált, amelyeknek egy része megvalósult ilyen-olyan formában, de jó pár talonban maradt (1032 Szürkeállomány, Agytekervény utca 24., hátsólépcső, lift mellett) ... ezekből időről-időre előhúzok egyet, mint bűvész a nyulat a kalapból, és vagy megcsinálom, vagy végleg kihajítom. 
Most a kettő közötti változatnál maradtam, az eredeti többszereplős videoklip túl sok energiát kívánt volna, részben okafogyottá is vált, meg más dolgokhoz kell az energia. Úgyhogy egy köztes megoldással készült a különböző technikákat kipróbáló félklip, ma. 


 

Öcsém dala meg a 2008-as felvétel egyik változata, amit jórészt nálam vettünk fel (Rozina és Patrik a gardróbomban énekeltek, a gitárokat a kisszobámban vettük fel, és csak a hangos dolgok (szaxofon, dobok) rögzítése történt Dunakeszin, Hegyessy Csabi stúdiójában. Már akkor sem fűztünk semmi más elvárást a felvételekhez, csak azt, hogy jól érezzük magunkat. Azóta nyolc év telt el, és ezalatt az idő alatt jobban átalakult a világ, mint előtte harminc alatt. 
"...de valahogy kimaradt a boogie a zongorán..." - ahogy Somló énekelte 1977-ben. 
Igen. Az még mindig kimaradt. Illetve az annak megfelelő dolog. Helyettesítse be mindenki azzal, ami még kimaradt neki...

2016. május 2., hétfő

A "szerzők" vitáznak

YT-feltöltés: Magyarország őszbe forduló hajú didzsémittudoménmilyenszervezet elnöke ül három huszonéves kölyökkel egy valamilyen fórumon, ahol előadást tartanak önjelölteknek, hogy a megélhetési lemezlovasság intézményét tudományos szinten kitárgyalják. Ilyen szavak hangzanak el okos háttérvetítés kíséretében, hogy termék, meg szerzői jogdíj (haha), meg önmenedzselés. Meg hogy mekkora közönség előtt "játszanak".
Arra gondolok közben, ha valamelyiket ezek közül odaültetnék egy székre, és megkérnék, hogy ugyan játsszon már értékelhető módon öt percet egy saját maga által választott bármilyen hangszeren, számítógép nélkül, szóval lenne-e akár egy is a teremben, aki ezt a feladatot meg tudná oldani...

2016. május 1., vasárnap

A high-tech fényei

Tegnapelőtt Kecskeméten, a Mercedes-gyárlátogatáson, a "kötelező" sajtóanyag leadásán túl - természetesen más jellegű fotók is születtek. Az impozáns gyártósorokon legördülő autók geometriai- és fényorgiát kínáltak az olyan őrülteknek, mint én, akit a kocsik nem különösebben érdekelnek, a fények és formák annál inkább. Gondolom a csapatból én voltam az egyetlen, aki ilyeneket is begyűjtött, és bár nagyon hajtottak minket, elég kevés időnk volt, és a sárga csíkon kellett mennünk, mint Dorothynak Totoval az Oz-ban, azért el lehetett kapni csoda dolgokat is.