2016. május 29., vasárnap

A légy jó. Mindhalálig.

Nem egészen ezért utaztunk a közeli Szentgotthárdra, de mégis vannak pillanatok, amikor a légy határozza meg a tudatot. Például egy Rába-parti kiszállásnál a buszból, amikor a kijárat felé sorbanállás közben a jármű üvegén potyautaskodó rovart optikailag belekarcoltam az örökkévalóság albumába. Ha a légynek lenne idegrendszere, ezen a környéken kötélből volna. Fekete-fehérben egész pofás lett a mű, csak a porszemeket retusáltam le az ablakról. A foltok a háttérben a zöld, buja májusi növényzet. Itt épp kenuzáshoz szállt ki a csapat.
A légy maradt, talán másnap Pestig is velünk jött. De ebben nem vagyok biztos.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése