Az évek folyamatos agypörgetése számos felgyülemlett ötletet generált, amelyeknek egy része megvalósult ilyen-olyan formában, de jó pár talonban maradt (1032 Szürkeállomány, Agytekervény utca 24., hátsólépcső, lift mellett) ... ezekből időről-időre előhúzok egyet, mint bűvész a nyulat a kalapból, és vagy megcsinálom, vagy végleg kihajítom.
Most a kettő közötti változatnál maradtam, az eredeti többszereplős videoklip túl sok energiát kívánt volna, részben okafogyottá is vált, meg más dolgokhoz kell az energia. Úgyhogy egy köztes megoldással készült a különböző technikákat kipróbáló félklip, ma.
Öcsém dala meg a 2008-as felvétel egyik változata, amit jórészt nálam vettünk fel (Rozina és Patrik a gardróbomban énekeltek, a gitárokat a kisszobámban vettük fel, és csak a hangos dolgok (szaxofon, dobok) rögzítése történt Dunakeszin, Hegyessy Csabi stúdiójában. Már akkor sem fűztünk semmi más elvárást a felvételekhez, csak azt, hogy jól érezzük magunkat. Azóta nyolc év telt el, és ezalatt az idő alatt jobban átalakult a világ, mint előtte harminc alatt.
"...de valahogy kimaradt a boogie a zongorán..." - ahogy Somló énekelte 1977-ben.
Igen. Az még mindig kimaradt. Illetve az annak megfelelő dolog. Helyettesítse be mindenki azzal, ami még kimaradt neki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése