Lennon haláláról, meg hogy épp akkor Berlinben voltam, miegymás, már írtam. Most ki akartam egészíteni egy 1981-ben, Hennigsdorfban készült fotóval. Egy széken ülök, kezemben a Zeneműkiadó frissen megjelent Lennon-kottája, szemembe lógó haj, kifakult feketék, sohanemvolt középtónusok, részlet nélküli világosak. Persze nincs. A dolgok keresésének természetét mindenki ismeri. Soha nem kerül elő az, ami kéne, viszont minden más. Elképesztő felfordulást tudok csinálni négy és fél perc alatt. Kiborított fotósdobozok, ahol úgy-ahogy rendszerezve vannak azért a dolgok, de csak úgy-ahogy. Családi archív (tehát háború előttől egész az 1870-es évekig, ez eleve két csoportba osztva, amit megkezdett az idő, és amit nem), aztán gyerekkor, zenekar, német évek 80-82, Panka gyerekkori képei, meg hát kb 94-től a mai lét, persze a modell- meg címlapképek megint csak külön. Szóval káosz.
Minden elképzelhetetlen dolog előkerül, csak a lennonos nem. Dulovits Művészi fényképezés-kötete, 1940-es kiadás, Csoki telefonszáma, egy repülőjegy-maradék Madridból, Schuszter Lórival konzultálok valami istentudjamilyenvidéki város színpadán egy sound check előtt, háttérben az üres nézőtér, persze pont pislogok (Donald jó érzékkel kapja el ezeket, de csak történelmi pillanatokban)... egy jól megtermett német lánnyal állok az Alexanderplatzon, rajta leopárdmintás felső, ami még jobban kidomborítja kilencven feletti mellbőségét, Emerson-sziluett, szegény már rég nincs, egy lány levelezése, amit nyomtatott betűvel írt és adott nekem egy meggondolatlan pillanatában (vajon ki lehet, miért adta ide és mikor), beleolvasva valami pasijának írta ezeket valami fegyintézetbe, Pataitomi dedikál egy halom lánynak, talán Salgótarjánban, de lehet hogy Debrecen, Szomorgyuri Alapipistivel szerenádot énekel egy salgóbányai hétvégi faház előtt rajzolt bajusszal, 1987-ben....
Szóval még nincs meg a kép. De jövő december nyolcadikán kiteszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése