2013. január 17., csütörtök

...korlátokból korlátlan végtelen...

..."Mert minden szó új korlátot teremt,
a gondolat testének szabva formát
s e korlátok közt kigyózik a rend
lépcseje, melyen addig másszuk ormát
új és új látásnak, mígnem messze lent
köddé mosódik minden régi korlát,
s képekből összeáll a képtelen
korlátokból korlátlan végtelen."


Babits, 1913  (teljes vers itt, Babits többi verse itt)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése