2012. július 31., kedd

2012. július 27., péntek

Népstadion, egyszer

Tegnap belehallgattam az olimpiára íródott új (és régebbi) magyar popdalokba. Számomra egytől-egyig szerencsétlen, hamvába holt próbálkozások. 
A legsikeresebb sportindulót kétségtelenül a Queen írta, pedig minden bizonnyal nem is annak szánta. Az együttes ma 26 éve lépett fel Budapesten, a Népstadionban, és bár tavaly ilyenkor már megemlékeztem róla, számomra akkora élmény volt (valahol talán még a belépőjegyem is megvan), hogy nem sok kétszer is felidéznem. Főleg azért, mert mától újabb küzdelmek indulnak, ráadásul Londonban.



2012. július 26., csütörtök

ez egy gasztronómiai jellegű bepötyögés

Nincs jobb dolog, mint egy tányér illatos spenót. Ja, de... a friss lecsó, (minőségi) kenyérrel.

Adj neki gázt, hadd szóljon...

Déli meditációm közben aszittem, gokartversenyt indítottak a ház körül, de csak az ufók nyírták a füvet helyes kis aknakeresőkkel...


2012. július 23., hétfő

Jeff Beck, Tal Wilkenfeld & Vinnie Colaiuta

London, 2007
Jeff és Tal között egyébként 42 év a korkülönbség. Na, nem mintha (ennyi) látszana...


-

"Életed gyenge szál amellyel szőnek
a tájak s mult dob hurkot a jövőnek:
        amit hoztál, csak annyira tied
mint a por mit lábad a szőnyegen hagy.
Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy
        magad is, kit a holtak lépte vet."

2012. július 22., vasárnap

Forcione

Kedvenc gitárosom egy vacak minőségű felvételen, de a lényeg így is átjön. Erre szoktam bringázni, legalábbis a stúdiófelvétel változatára, amit Trilok Gurtu-val közösen jegyez. Itt egy kicsit szét vannak esve, az említett felvétel sokkal jobb, pregnánsabb.



2012. július 19., csütörtök

Ezek ugyanazok

Egy dal, amit ugyan hivatalosan nem tiltottak be, mégis gyakorlatilag tilos lejátszani Magyarországon a rádiókban. Ezen mondjuk nincsen semmi csodálkoznivaló.


2012. július 18., szerda

Frank Gaudlitz fotókiállítása a Néprajzi Múzeumban

"A berlini Európai Kultúrák Múzeuma kultúratörténeti kérdésfeltelésekkel próbálja Közép-kelet- és Délkelet-Európa kulturális kapcsolatait és konfliktusait vizsgálni. Elsősorban az átalakulás folyamatait kívánja bemutatni, annak minden - akár feltételezett - ellentmondásával. Ebben a szellemi kontextusban született meg Frank Gaudlitz fotográfus Casa mare - A nagy tér című projektje. A nagy tér nem más mint Európa keleti, délkeleti régiója, egy történetileg többnemzetiségű, multikulturális terület..."
A kiállítás holnap nyit. Forrás, képek és több infó itt 

 A fotón a művész egy korábbi kiállításán látható, e kép forrása itt

Nyugat, 1930. 11. szám

"Magammal azonban mégis meg vagyok elégedve. Szentül meg vagyok győződve, hogy sok jót tettem, embereket vígasztaltam, megnyugtattam, lelkeket támogattam és új erőkkel megajándékozva útnak indítottam. Kevés pap tudná ezt megtenni rajtam kívül. Szorongásaim elmúlnak és érzem, hogy a gyónási titok komoly szigiluma mögött ritkán állott olyan nagy ember őrt, mint én. Szinte sajnálom is már, hogy az utolsó gyónó jön. Csak jöjjön. Hamar megölöm kis fekete bolháit, melyek az ördög irhájáról lelkére szökdöstek. Már morgom is az előkészítő áldásformulát, de az ember hallgat, nem siet mondani: «Gyónom a mindenható Istennek...» Vár, küzködik. Segítségére sietek barátságosan megejtő kedvességgel:
- Mikor gyónt utoljára?
- Az előbb.
- És valamit elfelejtett meggyónni?
- Nem én, istálom.
- Akkor miért jött?
Az ember még mélyebbre süti le szemeit.
- Visszahoztam a pénzt.
- Miféle pénzt?
- Az öt pengőt, amit a tisztelendúrtól kaptam, hogy a lopást adjam meg. Tessék! - És már erőlteti is át a gyónószék rácsán.
Tájékozatlanul kérdezem.
- De miért hozta vissza?
- Én csak azért, - sírja a havasi ember, - hogy amig a penetenciát imádkoztam a padban, eszembe jutott, hogy Ferenckének kiszakadt a bocskorkája, Márikámnak kicsi rékli kéne, s én abbahejbe tudtam, hogy a lopást soha meg nem adom. Tessék a pénze, tisztelendúr; mert én újból nem akarok vétközni, és ha már így van, vegye vissza a felódozást, és az én Istenem segélje meg, vezérelje, hogy haladhasson a pályáján és fizesse meg irántam való jóságát, mert mi többet nem találkozunk. Még az éjjel megyek a havasba. No, engedjen meg az alkalmatlankodásért...
Nagy, nehéz léptekkel elment.
Úgy éreztem, mintha villám ütött volna a szívembe. A vén templomban már senki sem volt. A gyónók elfogytak. Szégyenkezve letettem a violaszín stólát, kiemeltem nyakamból a karinget és egyedül, elhagyottan állottam.
A luszteren még párat pislogott a leégett gyertyavég és azután elaludt az is.
Ráborultam az utolsó padra, s lázasan mondani kezdtem a Vespere himnuszát:
«Expelle noctem cordium
Absterge sordes mentium.»
«Űzd el a szívek éjjelét, töröld el hát fejünk szennyét...»
A templomra csend borult és fölöttem álmában sejtelmesen sóhajtott a nagyharang..."

Nyírő József: Gyónom a mindenható Istennek (részlet)

2012. július 17., kedd

Vágás a hűvös szobában

Nagyon élvezem ezt a vendégeskedő őszt. Bár maradna így egész évben.

Kicsit még most kevesebbet leszek itt, a hétvégén forgatott hajdúszoboszlói filmet kell megvágni.


A hétvégi csapat...
...Csöre...

...Hajni...

...Melinda...

2012. július 12., csütörtök

Nyári vakáció

Komádiban a Simi-Hami bár (szerintem inkább söröző) felszolgálója és egy vendég (jobbra), aki igen érdeklődik a második világháborús történelem iránt... ottlétem alatt végig arról faggatott. Majd javasolta, hogy a fotó mellé írjak egy cikket és az legyen a címe, hogy "Nyári vakáció". 
A cikket nem ígértem meg neki, a kép itt van. Megacímis.


2012. július 9., hétfő

Vendég a függönyön

Este hat körül értem haza, és a számítógépem mellől a szemközti házfalra nézve érdekes dologra lettem figyelmes. Egyáltalán nem emlékeztem ugyanis, hogy valamiféle plüssállatkát erősítettem volna a függönyre. Közelebbről megnézve rájöttem, hogy egy pár centis kis denevérről van szó. Nem tudom, mikor jöhetett be, mert az ablak ugyan végig nyitva volt a másik szobában, de reggel még nem volt itt, mikor elindultam (legalábbis nem vettem észre), és a denevérek ugye éjjeli állatok, nappal alszanak.
Felhívtam Dr. Kalotás Zsoltot, aki már máskor is segített hasonló ügyben, amikor K-nál a Rózsadombon egy kismadár nekirepült a teraszajtónak. Most tanácsára kesztyűben levettem az alvó kis állatot, és jelenleg egy dobozban várja az estét, hogy szabadon engedhessem.



Szabadság tér, tegnap este

El bírnám viselni, ha szeptemberig húsz fokkal kevesebb lenne és mindennap esne az eső...

2012. július 7., szombat

meleg szitu

erről a vicces felvonulgatásról Bujtor visszaemlékezései közül az a sztori jut eszembe, hogy (talán) "Az oroszlán ugrani készül" forgatásán egymást túllicitálva próbálták - nyilván félspiccesen - túlszárnyalni az elfogyasztott nők történeteivel. Mikor Bánhidi Laci bácsihoz fordultak, hogy ő miért nem mond semmit, az öreg nagyon elmésen megjegyezte: "nem beszél a szarásról az, akinek jó az emésztése..."

a legtutibb szitu mégis az volt, amikor pár éve a "b"kávénál rászervezték a mesevillamos projektet az oktogonon keresztbe... :)

2012. július 6., péntek

szobor, sziget

a kisfiú tükörképe a japánkerti tóban

kékszalag

a Nemere II 1955-ben felállított 10 óra 40 perces rekordját 57 év után döntötte meg a Fifty-Fifty magyar építésű kétárbocos katamarán. A dolog szépséghibája, hogy ezek a rohanógépek köszönőviszonyban sincsenek a klasszikus építésű vitorlásokkal, így körülbelül olyan ez, mintha egy középtávfutó régi eredményét valaki bickilivel döntené meg. Szóval nem is lehet igazi csúcsdöntésnek tekinteni, maximum egy új rekordnak egy új kategóriában.

2012. július 3., kedd

Prokofjev, Érd, Frenki, high-end

Prokofjev (aki élete nehezebb korszakaiban a mögötte álló sötét hatalmat is ki kellett szolgálja mozgalmi jellegű darabok írásával) op. 119-es cselló szonátája szerintem fantasztikus darab, bár közel sem mindegyik előadásmód tetszik. Vasárnap Frenki barátomnál, egykori zenésztársamnál voltam Érden (vagy 20-25 éve nem láttam őt, a múlt hetet leszámítva, amikor a Visegrádi utcában összefutottunk), és a high-end lehallgató szobájában, a jó hűvös pincében többek között ezt is hallgattuk. A CD különlegessége, hogy az orosz Polina Leschenko, a nála 40 évvel idősebb argentín Marta Argerich (pontosan egy héttel született korábban Chick Coreánál) és a svájci Christian Poltéra mellett a magyar Roby Lakatos is játszik rajta, igaz, nem ebben a darabban, lévén ő hegedűs. De a stúdiófelvételnél is jobban tetszik ez a koncert, Alexander Ivashkin-nal, a Csőről (zongorán kíséri Dimitri Alexeev) :


2012. július 2., hétfő

budapestkettő

"...itt van a város / folyóba bámul / az arcán siklik a víz..."
csőtörés nélkül kicsit képzavaros a refrén, de vasárnap teljesen helytálló volt. Ráadásul arra történt, ahol szegény Tamás lakott anno...