2012. augusztus 31., péntek

Előest

Tegnapelőtt, 29-én este, amikor hazajöttünk a siófoki forgatásról, Katit elvittem biciklizni a városba. Kavirnyáltunk ezerfelé, néztünk Királydombot, Petőfi csarnokot, Anonymust, Mezőgazdasági múzeumot, Hősök terét, Parlamentet, Bibó István és József Attila szobrot, Bazilikát, Váci utcát, Duna-korzót és Lánchidat, ismerősökkel, volt zenésztársakkal futottunk össze a Városligetben, a koncertjük első felét meg is hallgattuk, aztán még ezer mást, poharakon xilofonozó utcazenészt, Michael Jackson-rajongókat, látó és billentyűző Stevie Wonder hasonmást a szálloda teraszán... szóval ezerféle zenét és arcot, őslakost, turistát és egyéb hangulati elemeket.
És most olvastam egy hírt, amiről beazonosítottam, hogy ezt is kereszteztük, amikor befordultunk a Margit-szigetre az út elején.

És a kör végén nagyon jólesett finom vörösborral leöblíteni a toszkánai szósszal és sajttal megbolondított tortellinit.

Más szemszögből

Rubik Ernő nyilatkozta a közelmúltban egy cikkben, hogy szerinte óvoda után az ember élete elszürkül, ellaposodik. Azóta sok mindent másképp látok, azaz nem, ez így nem pontos, igyekszem másképp, más, szokatlan nézőpontból szemlélni a dolgokat, rácsodálkozni erre-arra. Jó játék, érdemes kipróbálni.
Kicsit olyan, mint amikor az ember fotózás közben kísérletezik. Már aki nem lusta erre, illetve egy idő után, amikor már rájövünk, hogy összehasonlíthatatlanul jobb eredményt lehet elérni nem túl nagy változtatásokkal (látószög, távolság stb.) is.

Élő példaként láttam erre egy képpárt egyik kedvenc blogomban a Szabadság-híd vas-szerkezetéről, egy orosz és egy magyar szerzőtől. Az egyik kép bűn rossz (a fiatal orosz bloggernek szerintem az egész anyagból sikerült kihozni a minimumot), a magyar lány meg egész tisztességesen oldotta meg a feladatot...

Tök más gondolat, de már meg akartam írni, és lazán talán kapcsolódik is... a múltkor a tűzijáték alatt biciklivel lazán köröztem a Hősök terén az emlékmű karéjai alatt, és közben figyeltem a japánnak látszó turisták erőfeszítéseit, ahogy eszeveszett tempóban és mennyiségben kattintgatnak. És arra jöttem rá, hogy ezek az emberek élőben  nem is élvezik a látványt, a hely szellemét, a monumentalitást, az illatokat, a hangfoszlányokat, a hangulatot, egész utazásuk alatt azzal vannak elfoglalva, hogy mindent belegyömöszöljenek a kis masinájukba, jól-rosszul.
Mennyivel teljesebb élmény lenne, ha megfigyelnék a részleteket, a mostban (akkorban) gyönyörködnének, és egy-egy kulcsfontosságú képet készítenének... inkább százával gyűjtik a kétdimenziós, a valóságnál sokkal silányabb lenyomatokat. 

2012. augusztus 30., csütörtök

Katinak, akivel egy napon születtünk...

Ki látta, a Nap vagy Hold, egy réges-régi esten
A jöttöd csendes volt ezen az égitesten
Mondd, ezután még mit remélhettél
Útra kelhettél, mint millióan mások
Bíztál, hogy más cél és más ok hív valahol
Egy pont a távolból

Csepp a tengerben, kit Földre ejt egy kósza csillag

Csepp a tengerben, minden jól van már, hogy itt vagy

Hiába lázadtál, ezerszer eltévedtél

Hiába szárnyaltál, ezerszer visszaestél
Múlt ezer év, mondd mit reméltél még
Hiába játszottál, te vagy a játék rabja
Felkap a hullámok habja
Még ezerév míg partot érhetnél

Csepp a tengerben...


(Geszti - Jazz+Az)

2012. augusztus 28. 19.41  Siófok, Hotel Azúr

Hal áll Velencében


2012. augusztus 27., hétfő

mai(rá)ébredés

Mikor vásárláskor beüti a pénztárosnő a traffipax-hatástalanító készüléket, az a lézerblokkolás.

2012. augusztus 25., szombat

ezegyilyennap

ötéves lenne a magyargárda, száz honecker...  de jó hír is van, jön a hidegfront... csak késik, mint a postás a három napja várt levelemmel Gyuláról :)

Egyébként tök véletlenül tegnap néztem meg a világcsövön a Good Bye Lenin című filmet, (eddig valahogy kimaradt) ami azért is érdekelt, hiszen 3 évig éltem Honi tata betonkerítésének árnyékában (az üzem hátsó fala, ahol dolgoztam Hennigsdorfban, gyakorlatilag a "Fal" volt, de sajnos nem a kipingált oldala nézett felénk... Az Tegel felé nézett, ahol az egyik berlini repülőtér van, de már nem sokáig, hiszen márciusban megnyílik a "Willy Brandt" a város tök másik végén, bekebelezve a volt kelet-berlini repülőteret, Schönefeldet)
A film első óráját ha végigszenvedi az ember, némiképp kezd érdekesebbé válni, egyébként eléggé vontatott. Viszont érdekes, hogy az egyik, 1978-at vagy '79-et életre keltő jelenetben az egyik polcon megjelenik Niki Lauda F1-es autójának 1976-os makettje. 
A film főszereplője, Daniel Brühl pedig pont Laudát fogja alakítani a Rush című filmben, amit jövő szeptemberben mutatnak be Amerikában. Hát így kapcsolódnak a dolgok.

2012. augusztus 22., szerda

Ismeretlen katona

Egy régi ismerőst tanítok most Photoshopra, itt olvasható egy interjú vele. A beszélgetés végén I. megemlíti ezt a dalt is, igaz, eredetileg ez egy URH-szerzemény volt. A bekötött Kamondy-verzió egy feldolgozás.


K hallgatta úgy 2008 környékén ezt a Kamondy-lemezt sokat... K-nak egyébként nincs jó hallása, de az ilyen alter dolgok nagyon bejöttek neki...
Itt meg Müller Péter Sziámi előadásában, az eredeti(hez közelebb álló változat) MPSz ***ezt kivételesen egész jól adja elő:
 (***egy általam nagyrabecsült ember kérésére innen egy félmondatot kivettem, de a véleményem nem változott)

2012. augusztus 18., szombat

Sok ilyen nap kéne

...amikor ennyire tökéletes minden. A gumik alig érintik az aszfaltot, suhansz, gondolatindukáló zenét hallgatsz, mosolyogsz a turistákra. Átaraszolsz az embertömegen, a Vörösmarty téren, a Lánchídon, és a levegő hőmérséklete pont olyan, ami egy évben csak néhányszor. 
És a sötétben megnézed Újlipótvárost, és minden sarkon eszedbe jut egy történet a gyerekkorodból... elhaladsz nagyapád két volt zöldségüzlete előtt is, a Katona József utcában és a Csanády-Hegedűs sarkán, és közben James a füledbe énekli: "Valami történt..." 
Arra gondolsz, hogy sok ilyen nap kéne, mert rövid ez az élet, mint a Felka utca... aztán kibiciklizel a Parlamenthez, és sms-t írsz Neki, aki most épp nem lehet veled... És nézed, ahogy egy lány valami médiamarktos hulladék-állvánnyal viccesen szerencsétlenkedik, hogy lefotózzon egy pózoló párt... És eszedbe jut, hogy a szemközti házban, a Markó utca dunai végén tanult anyukád énekelni, és mindig csöndben kellett közben lenni a váróhelyiségnek kialakított előszobában, ami hatévesen egyáltalán nem könnyű dolog... És a Balassi Bálint utca felőli oldalon is megszűnt már a kis benzinkút. És talán Bibó is lekacsint rád a talapzatáról, ahogy a bekapcsolva maradt lámpájú, elöl-hátul villogó Meridád mellől nézed az Országház felfelé törő fénycsóváiban köröző madárrengeteget...
  Valami tortent James/1996 by slowtime hungary

2012. augusztus 17., péntek

El tudod képzelni? - hayal gibi


G.F.R.

a menetzene végülis Grand Funk Railroad lett, arra jobban lehet tekerni...

'gusztushúsz, megakarácsony

Annyira jó, hogy idén nem cseszték szét a budai bringautat (már tavaly sem) a repülőnap kellékeivel. Azelőtt mindig lezárták majdnem egy hónapra és minősíthetetlen állapotban adták vissza a kerekeseknek. Na megyek is a szokásos körre, és Karácsony egyik most megszerzett szólóalbumát fogom közben hallgatni... (Három jelent meg eddig: 1986-ban, 1996-ban és 2002-ben. Innen letölthetőek.
Ínyenceknek az elsőt mindenképpen javaslom. Nekem megvan valahol még bakeliten is. 
Egy (majdnem friss) interjú egyébként James-szel itt olvasható
A gusztushúsz egyébként nem saját agymenés, nézzétek meg az Egészséges erotika című filmet :)  De inkább vegyétek meg dévédén, megéri...

Szétszakadt


2012. augusztus 16., csütörtök

maibringa egy, kettő



keresztapa négy

innen

LGT, 2013. február 15.

Remélem, fél év múlva eljátsszák ezt a csak (dupla) kislemezen megjelent dalt is. Még nem hallottam tőlük koncerten. Mennyit hallgattam ezt anno Hennigsdorfban, amikor éppen szegény Emerson nem üvöltette a saját (egyébként azóta általam is nagyon megszeretett) ELP-felvételeit a szalagos magnójáról. Akkor volt ez ugyanis frissen megjelent zene... ELP-koncerten még voltunk együtt a BS-ben, a kilencvenes években...



2012. augusztus 14., kedd

a mai kanyar kapcsán

Talán az egyetlen luxus, amit engedélyezek magamnak az életben, hogy két bringám van. Az egyik tulajdonképpen egy vendégbringa, vendégeknek tartom, hogy ne legyen kifogás, miért nem jönnek velem kerekezni. Másfél éve vettem, mert a Patikakártyámon felgyűlt összeget, amit a cég havonta rátett, csak gyógyszerre és sporteszközre lehetett elkölteni. Hát vettem egy Meridát. (A gyári nyerget azonnal kukázni kellett, azaz el se hoztam a boltból, beszámították, egy Selle SMP került rá azonnal.) Néhányan már használták, a legtöbbször Kati, de én valahogy nem tudtam megszeretni, pedig nagyon jó kis bicikli.

El is akartam adni, amíg még új (még most is az, 15-nél többször nem volt használatban), mert egy újabb helyet foglalt el az előszobában, zZt. belóg a kereke a feléneklőhelyiségnek is használt multifunkciós gardróbomba...

Aztán ma elvittem a szerelőmhöz, hogy cserélje ki a kormánygumit egy szivacsra, mert mindig lecsúszott (a gyári markolat ugyanolyan hulladék, mint az ülése volt), és valahogy minden megváltozott. 
Azt vettem észre este, hogy már 52 kilométert csalinkáztam a városban, és még mindig olyan, mintha csak a Flórián térig sétáltam volna el. Csalásnak is éreztem, ezzel a könnyű géppel tekerni - megy mint az állat, ha kicsit nem figyelek, mindjárt harminc fölött gurulok, kényelmes, jók a lengéscsillapítói, nem is tudom, miért nem tudtam vele eddig megbarátkozni. A váza csak 52-es, a másik gép 54-es, ehhez képest egy monstrum, de hát azt is imádom... a Wheelert 2006-ben vettem ("róla" írtam már tavaly bővebben), mentem vele olyan 7ezer kilométert, ami nem sok, de azért jobban ismerem azt a bringát. Azt hittem, nincs nála kényelmesebb, de most a Merida-kör után egy-két apróságot átgondolok, mit lehet finomítani még a beállításain.
Múlt héten egyébként Panka is kipróbálta a Meridát, és azt mondta, hogy nem ült még ennél jobb gépen (pedig azért ez mégiscsak egy alsó-középkategóriás kommersz bicikli), még amivel Skóciában túráztak, az is eggyel mögötte végzett a rangsorban.

2012. augusztus 12., vasárnap

Ecce homo

Szem: magány.
Lenn út, fenn pára,
át hegy cipel.

Koponya: cella.
Kinn zárt,
benn végtelen.

Nyitott szem
ködbe húnyt.
Csukott szem
befele tárt.

Test: határolt alak,
sas száll
maga fölé.

Fáklyátlan csillag
sötétben
kel sötéten,
a világosság királya

2012. augusztus 11., szombat

Egy fájó végállomás

Megnyitok egy mailt. Percek telnek el, mire felfogom, megértem, mit is olvasok. 

 
A három évből egyet laktunk egy szobában. A középső esztendőt, talán '80 októberétől. Megismertük és elfogadtuk egymást. Én toleráltam az ő zenéit, amit nagyon gyakran és nagyon hangosan hallgatott, ő tolerálta az én viselt dolgaimat, a későn kelést, a csajokat. Jobban ismerte a gyenge pontjaimat, a hibáimat, mint bárki más.

Aztán megértem, felfogom. Nem élt sokáig. Mégis kétszer annyit, mint Petőfi. Az idő, a hossz, azt hiszem nem számít igazán. "Komolyan kéne venni a kurva időt" - olvastam pont ma az Indexen...


Nem volt az a pörgős alkat. Három műszakban dolgoztunk. Munkaidőn kívül, hétköznapokon általában az ágyon gubbasztott és olvasott.


 És gyakran lógott a szájában a cigi. Talán túl gyakran is. Néha hétvégén átruccant a Klubhaus bárjába bulizni. De elég hamar megismerte Beate-t, a barátnőjét, és akkor ez is elmaradt...

Legutóbb Balinkán láttam, egy találkozón, 2008-ban. Már nem az az ember volt, aki régen. Hajdanán úgy gondoltam, rajta nem fog ki az idő. De már más arc volt, igaz én is, a többiek is.

Emlékszem, amikor jött a hír, hogy meghalt az apukája. Talán '80-ban vagy '81-ben. Ha jól emlékszem, Nagy Zoli szobájában voltam, amikor bejött. Egész testében remegett, de különösen a keze, rettenetes mértékben. Soha nem láttam ezenkívül felzaklatott állapotban.

A hülyeségekben mindig benne volt, abból pedig csináltunk eleget. De volt olyan is, aminek pont ő volt a célpontja. Egyik péntek vagy szombat éjjel, buli után fellógattunk a szobaajtajuk elé egy döglött egeret szemmagasságban, madzagon (akkor már külön szobában lakott velem szemben a barátnőjével), és amikor kora reggel őrült sikoltásra ébredtünk, tudtuk hogy Beate felébredt és ki akart jönni. Az egéren felirat volt: "Én is Emersont hallgatam"'... Így, egy "t'"-vel. Ezt azért találtam ki, hogy a Lampira tereljük a gyanút. (Utólag bevallom, nem volt egy elegáns tréfa, közel sem...) Mert Lampi, aki Magyarországon egyébként szabó volt, közismerten rossz helyesírással bírt. Pedig ő ebben az egész egér-ügyben benne se volt. De Emerson üvöltve tolta le...



Előkotortam néhány képet róla. A felső ha jól emlékszem, Lipcsében készült, de lehet, hogy tévedek. Az alsó Hennigsdorfban, az LEW nevű gyár MWA üzemegységében, ahol dolgoztunk, (Ebben a gyárban készültek a szentendrei HÉV-szerelvények) Emi marógépe mellett. Poénból a gyár újságját olvassa, és nevet. Abban a nevetésben benne van annak a három évnek minden szabadsága, ökörködése, disznósága és szépsége. Pont olyan itt, mint az emlékezetemben, és gondolom, mindazokéban, akik ezt a három éves keletnémet kalandot végigélték velünk.


2012. augusztus 9., csütörtök

Segíts magadon...

A kereső adaptere neméppen szépségdíjas házi megoldás, de most legalább tökéletesen látok napfényben, mert eddig videózáskor csak úgy sejtettem, mi történik... ugye olyankor nem működik a betekintős kereső. Sajnos iparos embert nem találtam, gyorsan kellett, egy linóleumboltból kaptam ingyen 6mm-es hulladék PVC-t (sportpadló, a netről néztem ki), csak ki kellett érte bringázni a Kiss Ernő utcába, Újpestre. A rögzítés meg egy darab nadrággumi a Vörösváriról, valamint fekete szigszalag. Szerszámnak mindössze egy snitzerre volt szükségem, azt találtam itthon, egy folyton összecsukódó rozogát. A lupe meg a Photokingből való, olcsó darab, de nincs rajta dioptriakorrekció, azért kellett a vastag közdarab, hogy éles legyen a kép. Egyébként a keretet azért hagytam ilyen szélesre, hogy legyen  valami tartása.




 











Ha bírja, nem csináltatok másikat, lassan úgyis egy klasszikus videokamerára lesz szükségem a munkák miatt, mert ezzel nem túl barátságos filmet forgatni. Ugyan szép képe van, (egyórás filmet is forgattam már vele, amit a Bem moziban mutattak be, nagy vásznon, igaz, hogy egy koncert háttérfilmjeként, nem önálló alkotásként), de professzionális célokra nem való.

2012. augusztus 8., szerda

A zebra

"Negyvenhárom évvel ezelőtt készült a The Beatlesről a fotó, amely a világ egyik leghíresebb borítójú albumává tette az Abbey Roadot. Ráadásként pedig elindította a Paul McCartney haláláról szóló pletykákat."

A cikk és a fotó itt, a Kultúrparton.

2012. augusztus 6., hétfő

hangfoszlányok, összezúgás, zongora, meg a cimkék mind

... Ligetiket hallgatok meg hasonló kísérletező zenéket, amikor örökös harcban állok magammal, hogy érdemes-e már vagy hat éve rögzíteni az improvizácókat reggelente. (Nyilván érdemes, valamivel ellensúlyozni kell az egy kaptafára menő szállodavideókat és más pénzszerző, ámde agyahagyott, unalmas tucatmunkákat, amik látszólagos kreativ jellegük ellenére nem sokban különböznek attól, mintha egésznap parizert árulnék egy pult mögött.) Persze az én zsengéim nem mérhetők az ő zsenialitásához, de mégis van valami ezekben a zenékben, ami hasonló gondolkodásmódra utal. Csak hát ő nyilván tudatosan csinálta, amit én ösztönösen, mint ahogy Vankóné Dudás Juli festette a képeit... (egy ez itt a Youtube-on nem az ő képe, véletlen, hogy egy festményt raktak a zene alá)


A több tíz órányi anyagomat már egyszer is nehéz lenne végighallgatni válogatás céljából, úgyhogy nemrégiben úgy döntöttem, teljesen újrakezdem az anyaggyűjtést, és egyből szelektálok, ha valami tetszik, vagy elkaptam. (Saccra úgy tíz esetből egyszer van ilyen.)
Végre össze akarom rakni azt a CD-t, amit régóta tervezek. Nem akartam senkit bevonni, de azt hiszem, mégis megkérem az öcsémet, hogy legyen a szerkesztője, vagy legalábbis külső füle az őrületeimnek.

2012. augusztus 5., vasárnap

Csúszós köveken



Gondolatra hír

épp azon gondolkodtam, hogy hányan élhetnek még azok közül a kisgyerekek és csecsemők közül, akiket a Berlin-filmben lehet látni, és közben olvastam a Zwack-hírt. Ő is abban az évben született.

Egy nagyváros szimfóniája


A Katitól kapott "Berlin felett az ég" című filmmel (amit már nagyon régóta szerettem volna megnézni) párhuzamosan végignéztem egy másik jóval korábbi, szintén a városról szóló alkotást, az idén 85 esztendős "Berlin, egy nagyváros szimfóniája" című filmet. 


Nem tudom, hogy annak idején, a bemutatón mennyire volt ugyanez a zene, illetve hogy ez az eredeti hangfelvétel-e hozzá, mindenesetre megdöbbentően modern, ugyanakkor rendkívül élvezhető, és nagyon jól működik együtt a képekkel. (A többi részét is érdemes megnézni, hét darabra van vágva...) Bizonyos részeit Keith Emerson is megirigyelhetné, és rátehetné valamelyik szólóalbumára. Budapest nagyon hasonlított a háború előtti Berlinre, néhány képsornál szinte kerestem, vajon a város melyik részén lehet. A Nagykörút, az Emke, az Andrássy út, a Kossuth Lajos utca szinte mind fellelhető hasonmás kiadásban ebben a filmben. Szinte bizonyos vagyok abban, is, hogy Chaplin látta ezt a filmet, és sok elemét átemelte a "Modern idők" című, kilenc évvel később készített alkotásába.

2012. augusztus 1., szerda

Malév 240

A filmből kiderül, mi volt a szerepük a zsidóknak a gép elpusztításában, és a kommunistáknak az ügy eltussolásában. 1975. szeptember 30., Beirut.


Az egyik hozzátartozó a film végén a köztársasági elnökhöz akar fordulni, igazságtételért. Amikor napjainkban, a volt gettóban egy suhanc átkiabál az utca túloldaláról egy zsidónak, hogy csúnya bácsi, és a köztársasági elnök remegő lábbal rohan látogatóba a rabbihoz bocsánatkérésért, addig ebben az ügyben (legalább erkölcsi) igazságtételre és a felelősök hivatalos megnevezésére nem lehet számítani...