2012. február 29., szerda

Ádám almái

"...ha mindenki az eszére hallgatna, a világ nagyon sötét hely lenne..."

gyerekkori olvasmány

 ...az egyik kötet, a másikat nem ismertem. Tasnádi Kubacska András 110 éve született, 35 éve halt meg.



amikor...

...az ember végre tökéletesen a helyére kerül testileg-lelkileg, élvezi a napocskát, örömöt talál a munkájában, nagy reményekkel tekint a tavasz elé, és érzi, hogy végre áldás van az életén, akkor alig érti azok gondjait, akik most vannak szétcsúszva mint a marokkó játék... orvoshoz járnak, idegeskednek, könnyen megbetegednek, nem hisznek az életben és semmi jóban... és a legrosszabb, hogy nem lehet őket meggyőzni a megoldásról - végig kell járniuk a kört, amíg rá nem jönnek maguktól - ugyanarra a végeredményre...
...persze most okoskodás ez... nem is olyan rég én is gurultam egy tiszteletkört a Pokol Grand Prix forgatagában.

szökő

csak szökjön már ez a tél is... és jöjjön az elengedő-beengedő tavasz... és ne menjen végre dolgavégezetlenül

Nyárhívogató

Az ember mindig keresgél valamit, és mindig valami mást talál, olyat, amiről tán már meg is feledkezett. Most egy 2010 júniusi sorozatot, amiből ez a kép annak idején nem is tetszett túlzottan, de visszafogottságával most ez tűnt ki a többi közül. Otthoni, három halogénlámpával világított sorozat.


2012. február 28., kedd

...

"Elnézlek, mint egy gyermek és
te megijedsz e pillantástól.

Fenyegetők
egy gyermek szemei, kivált
lámpaoltáskor, amikor
Isten esendő fényeit kioltják

Ilyenkor csönd van, éjszaka,
neked azonban nem kellene félned,
gyerekkorom teneked bölcső
és nem koporsó."

Pilinszky

2012. február 27., hétfő

a digitális fotográfia egyik nagy előnye

hogy nincs anyagköltség... 
922 felvételt exponáltunk a hétvégén, az film- és hívásköltségben eléggé hatszámjegyű összegre jött volna ki... Igaz, hajdanán nem is pazarolt így az ember, megoldotta tizedennyi expóból.

2012. február 21., kedd

Egy fontos díj...

...egy fontos filmnek. Dolgoztunk hétvégén, ezért későn értesültem csak róla, de utólag mindenképpen idekívánkozik: Fliegauf Bence Ezüst Medve díjat kapott Berlinben Csak a szél című alkotásáért. A kedvéért még Bujdosó Bori irományát is hajlandó voltam elolvasni.
Forrás: origo.hu

2012. február 20., hétfő

2012. február 15., szerda

Nikon D800 - egy új fejezet a DSLR videózásban

A pixelháború folytatódik... FX formátum, 36 megapixel... Az új Nikon D800 bemutatkozó filmje. Elgondolkodtató a képminőség...  de a masina ára is...


Mustár

Bosszantó, hogy a közelmúltban kétszer is jártam Kárpátalján, és mindkét alkalommal elfelejtettem hozni az ottani kitűnő mustárokból. Nemcsak azért, mert az áruk töredéke az itthon kapható legolcsóbb fajtáknak is, hanem mert ezeket Magyarországon elég nehéz beszerezni, ha egyáltalán be lehet. Maradnak a francia termékek - borsos áron.

maihamvas

Cinkenyom

"hajnali hóban
cinkenyom
fölibe hajlok
olvasom

mélyülő ferde
hó-rovás
sorsokat rejtő
ékírás

őseim írtak
így ahogy
egysoros verse
fölragyog

tűnődve titkán
ballagok
én is hóba írt
jel vagyok

marad ha létem
itt hagyom
utánam csöppnyi
cinkenyom?"

Puszta Sándor: Cinkenyom

A költőt kölyökkoromból személyesen is ismertem egy-két találkozás erejéig... Leányfalun volt pap, és Adamis Gábor unokatestvérem atyai jóbarátja volt. Most már bevallom, az ő kötetét kerestem a múltkor a kamrában, amit személyesen nekem dedikált, és a költözés óta ott van valahol. Sajnos még nem találtam meg.... a fenti költemény a címadója a kis könyvnek. 

2012. február 14., kedd

Üvöltő rockzenét hallgatnivaló kedvem van,

...épp tegnap kerültek szóba a visszatérő zenekarok szánalmas nosztalgiakoncertjei. Az Extreme huszonegynéhány év után is úgy szól, vagy tán még jobban, mint hajdanán. Soha nem voltak a legnagyobbak között, de pontosan tudják, miről kell szólni a rockzenének, 1990-ben megjelent Pornograffitti című albumuk a legjobbak között van,  mellesleg Nuno Bettencourt - akinek portugál vér csörgedezik az ereiben - a világ egyik legmuzikálisabb rockgitárosa. Washburn-je hibátlan élmény minden vájtfülű (és általában fikázós) gitárosnak. Csak hangosan fogyasztható zene.


ezt meg valszeg mindenki ismeri tőlük, bár én hasonló stílusban a harmadik klipet szeretem nagyon:



Félreolvasás

Az előbb a pénztárnál, a sorban, a kasszától egy embernyi és két méternyi távolságra szokás szerint megint más égtájakra küldtem a gondolataimat. Így fordulhatott elő, hogy odaérvén a következőket olvastam:
"Kérjük Önöket, hogy reinkarnáció esetén forduljanak a vevőszolgálathoz."

Miért is ne?

Tavaszváró

Ilyen a Vértes május közepén. Minden lépés újabb csoda. Gánton készültek a fotók. Hasonló képek Nagyszénás környékéről itt.







2012. február 13., hétfő

2 in 1

erről a mashup nevű őrületről mindig az jut eszembe, mintha a spenótot szilvalekvárral kéne ennem jól összekeverve, és ha nem ízlene, alig láthatóan csippentenék össze szemüket a kölykök mellettem, jelezvén egymásnak, mennyire nem haladok a korral :)

2012. február 12., vasárnap

A természet évkönyvei

"Száll a kék
gömb körül
földre lejt
az idő

Éjre nap
tarka csík
perdülő
csigaház

Vált a jel
napra éj
pántra pánt
tűzkereszt

Fönn libeg
lenn suhog
-- el el el --
csak kering

Hegy körűl
sík vidék
tüske sás
égre szúr

Görbe menny
súly alatt
síma víz
visszanéz

Megszakadt
keblü hold
pára szűz
lépte hül

Puha sár
tekereg
zivatar
gomolyog

Angyala
hűs fehér
ingü szú
héj mögött

Szél fa kő
--- Om! Om! Om! --
láncra lánc
elmerül

Holdra nap
körsugár
mély morajt
fölemel

Szikla függ
napra hold
csillagok
hideg űr"



Weöres Sándor

Whitney 1963-2012


2012. február 11., szombat

Akinek Yehudi Menuhin fizette az óráit...

Március 28-án a Kongresszusi Központban Nigel Kennedy ad koncertet. A zseniális muzsikust először és utoljára 1996-ban a Várban, a Miró kávéházban láttam és hallottam játszani (ki gondolta volna, hogy ez a hely pont tíz év múlva megint életem fontos színtere lesz), egy sajtótájékóztatón markonyi újságírócsapatnak adott koncertet zenekarával, Kafka című albumának megjelenése kapcsán. Meg is kaptuk azt a lemezt, mai napig sokszor hallgatom. Számomra érthetetlen, hogy miért is nem dedikáltattam akkor vele...

Kennedy Bachtól a swingig,  Hendrixtől a balkáni zenéig mindent képes hitelesen tolmácsolni... ez a zene már egy későbbi lemezéről, a krakkói Kroke Band társaságában:


Szombat délelőtt

gyere Szofika, kapuccsínózzunk - mondta a szatyros, nehezen mozgó, széltében terebélyes néni a kínai szőrös varázsportalanítóra hasonlító kétöklömnyi kutyájának, akinek piros masnik voltak a "hajában". Célpontnak valószínűleg a panelsor aljában meghúzódó sörözőnek álcázott közösségi cellára gondolt, ahol mindig van két-három kék- és lilamelegítős, borostás, szájsarokból csikket lógató arc, akik vagy a hangosan kerregő és mindenféle hangot adó, nyolcvanas évekből ittmaradt játékgépet nyüstölik, vagy a füstön át a pult feletti sarokban elhelyezett agg televízión nézik az aktuális délelőtti szappanoperát

2012. február 9., csütörtök

Távol zongora mellett

"...Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol.
És hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz."


2012. február 6., hétfő

Kipakoltam a sufnit,

...egyrészt mert kerestem valamit, amit nem találtam meg végül, másrészt mert selejtezni akartam dolgokat, hogy beférjen az erkélyről a tartalékbiciklim. Persze jópár dolog előkerült, amire nem számítottam, többek között egy zacskó is, amiben olyan régi képek voltak, amiket némileg megkezdett a penész, ezért is voltak külön téve. Most ebből két kép, gyógyszerész nagyapám és apukám egy-egy gimnáziumi tablója. Apa és fia - nagyjából egykorúak...




most talált (nemannyira) kedvenchely

Amszterdam, 2002. szeptember 23. A szokásos kölni photokinára menet, kis kitérővel. (Most pár évig nem voltam, idén készülök...)

http://www.madametussauds.com/amsterdam/

2012. február 5., vasárnap

Metropolis

"Mint színes krém, a tér megsűrüdik,
házak szélén a lég fölhasogatva,
élesen szeli cifra cafatokra
henger, meredek kocka, ferde sík.

Nyüzsgését szurok-csatorna itatja,
de bájt és kéjt idézve viselik
a pillanatszergyár termékeit,
nem sejthető hogy élnek-e alatta.

Falak között bizonytalanba úszva
pillanatokból épül fel az utca
és ha nem néznek rá, megsemmisül.

A zaj, a sebesség, a láz, a kórság
háttal az elrejtett halálra dül,
csupán az ódon templom a valóság."


Weöres Sándor

(de) várd a májust!

Nagyszénás, 2008. május 24.


Panoráma, Nagyszénás. 11 képből


Ennyi
további szép természetfotók itt

2012. február 4., szombat

...

...amikor közel jár a baj valakihez, aki fontos, az ember egy pillanatra elgondolkodik a törékeny életen, és hálát ad az égnek, hogy Vele nem történt semmi rossz...

meg ez is... (bár már inkább holnap)

Csaba öcsém egyik formációja, a Road Kill Cafe játszik ma este (éjfél után) a Fészek klubban (VII: Kertész u. Dob u. sarka). Aki szereti a blues-acid-funky keverékét, az nézzen le, hangulatos kis becsületsüllyesztő hely, időnként bohém zenész- és egyéb művészarcokkal megspékelve.
A mai vendég Somló Tamás lesz, néhány régi LGT-dal is felhangzik majd (Annyi mindent nem szerettem, Boogie a zongorán, Ő még csak 14), sőt a legendás Kex-től is az Elszállt egy hajó...

Ez is ma lesz... az új óvodákért


Helyszín: Óbudai Kulturális Központ (San Marco u. 81.)
Időpont: 20.00 óra
Kornél zseniális. A délvidéki származású Orosz Zoli nem kevésbé. (Nem szakmabeliek mindkettőjüket Zorán kísérőzenekarából ismerhetik, illetve Kornélt még ezer más helyről, például a legendás Trio Stendhal nevű formációból.)  A hegedűs társuknak csak a nevét ismerem, de nem hinném, hogy kilógna a csapatból.

a vasárnap megelőlegezve, de a hó...

"...s ahhoz hogy így legyen, várnom kellett nekem,
sár helyett nagyon kívánni hóesést..."


Az illusztrációkat sajnos nem lehet letakarni, de ez a feltöltő sara (hava:)
A legdurvább, amikor a "gyere, vágjunk neki" részhez az illető beszerkesztett egy gyereket, aki egy másikhoz egy hógolyót vág - neki :)

2012. február 3., péntek

2012. február 2., csütörtök

Huszonöt év

Egy csomó évfordulóról írtam (vagy tettem fel képeket) mostanában, tegnap viszont a naptárra nézve rájöttem, nekünk is van egy. 1987 február másodikán alakultunk. Igaz, már nem nagyon érdekel ez a része az életemnek, ez a hajdanvolt pár év, másról szól már minden, vissza se bújnék szívesen ebbe a "bőrbe".
Furcsa egy zenekar voltunk, bár jó volt köztünk a viszony, a munkán kívül sose barátkoztunk, nem is emlékszem, hogy a turnékon kívül leültünk-e valaha csak úgy meginni egy sört, kivéve, ha valami megbeszélés volt. 1991. április 26-án az Angyalbőrben-turné záróállomásaként felléphettünk a Budapest Sportcsarnokban. Utoljára 20 éve, nyáron koncerteztünk Zánkán és egy leg-legutolsót Bécsben, valami sziget-szerű fesztiválon, aztán már csak két visszatérőt, hat, illetve öt éve: Békésen egy szabadtérit, és a székesfehérvári Vörösmarty színházban pedig Szomor Gyuri szülinapi koncertjén. Azóta nem is találkoztunk.

De hát huszonöt év csak huszonöt év, és egy bejegyzést megér. Volt egyszer egy Mohó Sapiens.

2012. február 1., szerda

A hallgatás ára

December végén tett három hónapos hallgatási fogadalmamat az elmúlt napokban felülvizsgáltam, és úgy döntöttem, hogy időtartamát egy hónapra csökkentem. Ez éjfélkor lejárt.
Több oka is van a döntésnek. Egyrészt sok minden változott bennem azóta, másrészt többen jelezték, hogy szívesen olvasgatják a blogot, harmadrészt rengetegszer volt bennem olyan gondolat, amit szívesen leírtam volna, de egy képalában nem fért el, vagy nem volt kapcsolható semmilyen fotóhoz, így bennem maradt. (Meg fárasztó is volt feltétlenül mindig újabb és újabb képet keresgélni, amikor csak szerettem volna valamit közölni.) És rossz, ha az emberben olyankor maradnak ki nem mondott gondolatok, érzések, amikor azokat ki szeretné mondani. (Kifelé feszítenek, befelé szúrnak... Ennél már csak a bennünk maradt tüskék rosszabbak, azok még jobban...) Talán ez most pont egy ilyen ritkább időszakom, közlős-tobzódós. És nagyon érzékeny, amikor könnyű sérülni. Túl sokat is akarok időnként közölni. Három év jégverem után ez érthető, de a hirtelen megzavarodott iránytű lassan beáll egy határozott, vállalható pozícióba. És remélem, a helyes irányt mutatja... illetve dehogy. Nem remélem... tudom.
Néhány dolgot azonban itt újra leírhatok. Próbálom majd óvatosan. Inkább kevesebbet, mint többet...
És az egy hónapos hallgatás ára: néhány bennem maradt dolog, amit már nem lenne aktuális leírni. Néhány álom, ami meg elfelejtődött. Egyébként pár napja mindennap intenzíven álmodok. Vagy csak jobban megmarad reggelre. De ezeket most pont nem írhatom le. Túl védtelenné válnék, pont ahogy a zseniális Dusán ezt a hetvenes évek vége felé megírta...

"...talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
Mert egyszer csak ott állnék meztelen szívvel,
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.

Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,
Ki helyettem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,
Vagy titkolni kényelmesebb
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Mert ha ki tudnám mondani, és szavam is van rá,
Nem egyszer szürkén és okosan hallgatom el
Hiszen beszélni tanulva tanulunk csendet.
S azt is, hogy van, mikor hallgatni, hazudni kell.
..
"