Ritka az a pillanat, amikor karácsony szép
napján napsütéses, száraz, tavaszias időben lehet biciklizni, úgyhogy
nyeregbe pattantam és körbenéztem a kedves helyeket a Margitszigeten.
Meglepően sokan voltak, az emberek és kutyák létszáma kábé egy szép őszi szombatnak felelt meg. A szobor kezéről csak az első, víztornyos verziót akartam megcsinálni, de belepofátlankodott egy varjú a képbe. Jól tette, és ha tudjuk, hogy Madách kezéről van szó, akár szimbolikus jelentéssel is felruházhatnánk a két fotót. Én nem teszem, csak megjegyzem, ebben a hónapban valahogy szerencsém van a madarakkal.
A Margit-híd alját végigsúroló naplemente pedig gyönyörűen "hozta" a tartóelemek struktúráját. Nem nagyon tudtam először eldönteni, hogy színes maradjon vagy fekete-fehér legyen az anyag, aztán a végső finomhangolásnál döntöttem el, hogy a kettő között lesz, valahol félúton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése