A tegnapi zenekari próba adott egy kis löketet, így az előbb - hosszú idő után - Csabinak elkezdtem felzongorázni egy dalt, de a szomszédéknál negyven évente esedékes ajtócserét éppen erre az egy órára sikerült időzíteni. Így most a lakásban olyan akusztikai viszonyok uralják a légteret, mint egy fedett gokartpályán nagyobb létszámú verseny esetén (mínusz transzban lévő nézők bekiabálásai, tapaggyrálajos, shátöbbi)... Így aztán félbehagytam. Remélem, lesz még kedvem mostanában folytatni.
Ja, egyébként az ominózus zenét 1981-ben raktuk össze Lengyel Zoli barátommal Hennigsdorfban, aki nyáron pár napra meglátogatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése