Szokás szerint utolsó félórában mentem le a boltba valami vacsoráért, és elkapott az eső. Jó volt érezni az arcomon a cseppeket és a késő-tavaszi illat, a langyos szellő több emléket is előcsalt. Különböző korokból. A hetvenes évek végéről egy dalt az esőről és ahogy 16-17 évesen csikorogva motoroztam a Gellérthegy oldalában az ócska Rigával, hátsófék nélkül...így visszagondolva komoly őrültség volt.... tapasztalatból tudtam már, hogy a Ménesi útból leágazó Balogh-lejtőn, a templom fölött mikor kell csutkáig húzni a rosszul fogó első féket, hogy ne csússzak ki a Villányi útra.
Aztán a kilencvenes években, csavargás valahol Kelet-Magyarországon a kis fehér Golffal...
2006-ból meg egy arc, máig a legszebb, hajnali csengetések, margitszigeti hétköznap délelőttök, zöld veltelini, Holdudvar, ping-pong...
és a dalban mindegyik benne van... na, nem mintha nem lenne ötezer dolgom, de most megyek és fel is játszom. Csak magamnak. Mint ahogy ezek a sorok is csak nekem jelentenek valamit. Már...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése