Mivel a szülinapi bulin szombaton nem voltam ott, tegnap látogattam meg Géza bácsiékat a Szent István körúton. Az ebédnél oly mértékben elevenedett meg a múlt, hogy egész nap a hatása alatt voltam. Kölcsönkaptam tőlük Papp Gábor Zsigmond filmjét, amiről már sokat hallottam, de megszerezhetetlen volt. Tegnap koncert után még végignéztem.
Úgy gondolom, a jelenben nincs okunk és nincs is jogunk panaszkodni. Hacsak azért nem, mert az élet nem adott nekünk ilyesféle próbatételeket, ahol mi is megélhettük volna, valóban oroszlánkörmünk van-e, vagy csak arra való, hogy megvakarjuk az orrunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése