A történetnek van egyébként egy valóságban megtörtént csirája. 1980-ban Nagy Zoli barátomat fotóztam Berlin mellett, Hennigsdorfban, a kiserdőben, valami kulturális rendezvényre szánt diavetítős műsorba. (Fed 5B, ha valakinek mond ez valamit, az tudja, mennyire alkalmas egy ilyen kamera az ilyesmire, főleg az élességállítási rendszere...) Barátom félig szembejött velem, már exponáltam is néhányat, de nem voltam elégedett az eredménnyel, mert nem emelte eléggé magasra a bringa elejét. Aztán az utolsó nekifutásnál tökéletesen ágaskodott a paripa, de Zoli akkorát esett mint az ólajtó. Én meg kiáltottam neki: várj még, állítom az élességet... szóval nem lett meg a pillanat. Plébános (ez volt a beceneve) már akkor sem volt egy karcsú gyerek (a képen fekete pólóban), szóval jó nagyot zakózott, nagyon mérges volt, vérző sebeit törölgetve mindenféle jelzőkkel illetett, ezek közül a dilettáns volt az egyetlen, ami tűrte volna a nyomdafestéket :)
Az is egy kempingbringa volt, a végletekig felemelt nyereggel, hogy könnyen lehessen megemelni az orrát...
(A fenti kamerának egyébként volt egy moszkvai olimpiára kiadott változata (a netről bányászott képen ilyen látható), de nekem egy korábbi alapverzió volt, amit még apukám hozott Moszkvából 1977-ben. Minden egyéb külső jegyében megegyezett a két kamera, a régebbiről csak a lomonoszovos logó hiányzott.) Egyébként jó kis gép volt, sokat fotóztam vele, még fel kellene dolgozni egy kartondoboznyi, hatkockánként felvagdosott negatívot és diát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése