Örkény István édesanyjával.(Kép: Gaidusek, Budapest) A kép forrása, és több infó |
"Egy meghasonlott tulipán
Ki hitte volna?
Sohase panaszkodott, jó egészségnek örvendett,
hagymája immár hetedik éve hajtott virágot a nyugdíjas tanítóék
ablakában. Épp teljes virágzásban volt, előző este még jól beporozta a
bibéjét, utána békésen átaludta az éjszakát. S reggel ötkor - a virágok
korán kelők - a IV. emeleti ablakból levetette magát az utcára.
A rendőrség először abból a föltevésből indult ki,
hogy valaki gyilkos szándékkal letaszította. Kihallgatták a tanítóékat,
akik tagadták a vádat. Sőt, mondták, ők öntözték, szerették, és
keservesen megsiratták virágjukat. Az alattuk lakó alezredes
megerősítette vallomásukat. Néhány nap múlva megszüntették a nyomozást.
Az öngyilkos tulipán bíborvörös színű volt, zárkózott
természetű, a környékbeliek szerint csak magának élt, csalódás,
megrázkódtatás tehát nem érhette. Miért akart hát megválni az élettől?
Ez csak egy hét múlva derült ki, amikor az
alezredesné nagytakarítást csinált, s az erkélyükön megtalálta a tulipán
búcsúlevelét. Fölvitte a IV. emeletre, ahol a tanító fölolvasta a kusza
betűkkel rótt sorokat.
"Mikor e levelet olvasni tetszik, már nem leszek az
élők sorában. Tanító úr, kedves Irma néni, bocsássanak meg. Nincs más
választásom. Nem akarok tovább tulipán lenni."
- Hát mi akart volna lenni szegényke? - kérdezte Irma néni.
- Azt nem írta meg - mondta a nyugdíjas tanító.
- Egy tulipán! - csóválta a fejét Irma néni. - Ilyet még nem is hallottam."
A többi Örkény-egyperces itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése