Amikor az ember ott áll a hatalmas zöld gyepen, egy másodperc is többet ad az érzésből, mint tucatnyi történet. Soha nem leszek, nem lennék golfos, de most már valamit sejtek, mit szeretnek benne azok az emberek, akik rendszeresen püfölik a labdát, melynek elütésekor pengően fémszerű hang jelzi: ha valakit telibe találna, nem lenne gondja a szállodában már az aznap esti leves kiszedésével.
Mer' a levesek...
Na jó, az étkezés témájába már bele sem fogok komolyabban. Nem vagyok az a típus, akit különösebben foglalkoztat ez a műfaj, van úgy, hogy itthon egy napig is elfelejtek enni, ha valamibe istenigazából belemerülök. De a Greenfieldben az étkezés - a svédasztalos rendszer ellenére, ami a nagyszámú vendég miatt szükséges - egy szertartás, az ízek kifinomultak és fenségesek, és már az ételek nevéből is érződik az a harmónia, maximalizmus, tudás és gondosság, amivel ezeket a remekeket elkészítik. El is kértem a teljes ételsor listáját, ami egy kábé húszoldalas fénymásolat. Barbi, aki mindig nagy kritikus, nehezen talált fogást. Mármint nem az étkezésre, mert szinte mindent megkóstolt, hanem a kritikára. "Talán a rétes nem annyira..." mondta, miközben vett még egyet :)
További rizsa helyett asszem ideszórok egy marék képet a hétvégéről, nem mindenről van, hiszen elsősorban filmet készítettünk. Hát tessék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése