Flóri

Egyre kevesebben vannak azok, akik még láthatták a Flórián teret klasszikus állapotában. Amikor még a sarki csemegebolt a város egyik legklasszabban kinéző épületében kínálta portékáit, a tér barátságos volt  és egyáltalán, az egész környék egy álmos vidéki kisváros hangulatát árasztotta. Apró kisgyerekkoromból vannak halvány emlékeim erről, egyrészt nagyapámnak Óbudán volt az üzlete akkoriban, ahol gyakran vendégeskedtem, másrészt Teri néni nyaranta innen hordott ki a Római-partra ormótlan, nagy csuklós buszokkal, amiknek a szagára és a légfékük szuszogására még ma is emlékszem.

Flórián tér, 1968. A jobb oldalt látható épület ma is megvan, a felüljáró takarja ebből a nézőpontból Kép forrása: egykor.hu

 Aztán jöttek a hetvenes évek, és dózerokkal leküldték az egész környéket ikonba, hogy a maradékra ráhúzzák a ma is látható ocsmány kockákat, amiket én házaknak nem neveznék.
Mindez nem volt elég, megépült a felüljáró, ami aztán végképp erősítette a környék falanszter-jellegét, kezdett úgy kinézni, mint egy díszlet valamelyik múlt század első felében készült sci-fi filmből, ami a jövőről szól és nagyon rossz a vége.
És így telt el vagy három évtized, az itt lakók megszokták vagy megszöktek (voltak akik kitartottak, Albert Flóriánt pl. többször láttam itt a villamosról leszállni), a tér túloldalát meghagyták pusztának, funkciótlan, gazdátlan, ronda, szereptévesztett területnek.

Az ember azt gondolná, hogy a rendszerváltás után már nem fogják fokozni ezt az elmebeteg betonfelhozatalt. De mégis. Sikerült most építeni az egyes villamos megállójába egy betonból készül dinoszauruszt. Amit állítólag azért kellett ekkorára méretezni, hogy a villamosok és a tető széle között ne legyen másfél méter, nehogy megázzanak az emberek az alatt a két másodperc alatt, amíg épp felszállnak.
(Egyébként a tető teljes egészében beázik, ez a héten kiderült, szóval nemcsak a széle nem véd, hanem az egész.)
De nem is ez a lényeg. Nem tudom, hogy a tervező életében utazott-e innen villamossal valahová, vagy töltött-e el egy pár napot a környéken. Ugyanis itt egészen mástól kéne megóvni a várakozókat elsősorban, nem az esőtől. Ez ugyanis Budapest egyik legszelesebb helye. Talán a környékbeli utcanevek is ezért kapták a nevüket (Vihar utca, Szél utca).  Ez a monstrum pedig semmilyen módon nem véd a szél ellen. De legalább ronda, és várhatóan hamar összetegeződik újdonsült haverjával, a balra kanyarodó szinténbeton felüljáróval...