Gázgyári capriccio

Épp a napokban sztorizgattunk P. Tomival arról, amikor őt - 25 éve - egy forgatáson megharapta egy majom. Ráadásul az említett állat - akit gazdája számos más társával együtt szállított az óbudai Gázgyárhoz - bele se került a videóklipbe. Vasárnap, amikor Szentendrére bicikliztem a gyönyörű időben, bekanyarodtam a Graphisoft parkba a frissen felújított csillogó tetők láttán. "Csak kis géppel szabad fotózni, naggyal nem" - válaszolt kérdésemre a portás. Nem akartam érdemtelen diskurzusba bocsátkozni, vajon mi számít kis gépnek és mi nem, és hogy van-e a biztonsági úrnak egy ilyen rőfje vagy zollstockja, amin filctollal meg van jelölve a méret, mekkora géppel lehet itten kattogtatni, és ha leveszem a napellenzőt, akkor szemet huny-e a zord ember (szegény Canonosok, itt van a főhadiszállásuk, vajon hogy tesztelnek az udvaron teleobjektíveket?)

Na de kicsit elkanyarodtam az eredeti témától. A Gázgyár kátrány- és víztornyai a kilencvenes évek elején gazdátlanul, romokban álltak, csak filmesek vették ki időnként a helyszínt megálmodott vízióikhoz. A tárolókban szinte bokáig állt a kátrány, és málló, bizonytalan biztonságú csigalépcső vezetett az égbe. Sokáig kérdéses volt, hogy lebontják-e a kisértetkastélyt - szerencsére elvetették ezt az ostoba ötletet. Tavaly júniusban adták át felújítva az épületet. Most csillog-villog, bár még mindig nem tudni (pontosabban én még nem tudom), mi lesz a funkciója. És vajon milyen lehet belül? Legutóbbi információim szerint kulturális központot alakítanak ki majd benne.