Sokszor elcsodálkozom azokon, akik minden évben felkerekedve a világ valamelyik távoli, egzotikus helyére kalandoznak, és amikor az ember beszélgetésbe elegyedik velük, kiderül, hogy még a szomszéd utcában lévő dolgokat sem ismerik. Van olyan ismerősöm, aki a családjával évtizednyi ideje minden évben a távol-keleten nyaral, de azt sem tudta megmondani, hogy Szilvásvárad vagy Pannonhalma merre is van... De ugyanilyen vicces a japán (vagy más nemzetiségű) turisták tömege, akik Budapestre jönnek és egy látványos helyszínre érve elkezdenek ész nélkül kattogtatni, és a háromdimenziós élmény helyett szinte csak a képernyőn nézik meg a dolgokat.Ez most onnan jutott eszembe, hogy a múlt hétvégén három óbudai múzeumot is bejártam az Idegenvezetői Világnap programsorozat keretében, és több, láthatólag a környéken lakó embert is megkérdeztem a Lajos utcában, hogy merre van a Goldberger Textilipari Gyűjtemény. Senki nem tudta megmondani. Majd kiderült, hogy körülbelül húsz méterrel volt csak arrébb. A másik múzeum az Árpád-híd irányában kicsit továbbmenve, a nagy házak árnyékában bújik meg, az Óbudai Társaskörrel szemben.
Ez Krúdy Gyula egykori lakhelye volt, most Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. Nagyon klassz kiállítások kaptak helyet benne, a táblagyűjtemény csak egy a sok közül. Ahogy elnéztem, a honlapjuk és látogatókkal való kapcsolattartásuk is jó kezekben van, folyamatosan kínálnak érdekes programokat, rendezvényeket.
 |
| A kávédarálók mellől hiányoltam a tojás-átvilágító dobozt |
 |
| A hatvanas-hetvenes évek terme |
 |
| A zöld zacskós biztos nem német exportra ment :) |
 |
| A nyolcvanas évek elején nagyon nyomott áron kínálták a Salamander-cipőket Kelet-Berlinben |
 |
| Három igaz szó: Csepel edény jó |
 |
| A hatvanas években még használatban voltak ezek a zsírosbödönök |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése