csak élvezni a majdnem-nyári hajnalt... az ablakon beszűrődő madárcsicsergést, ami a Bécsi út egyre jobban kivehető morgásával keveredik. És te csak ülsz a billentyűk előtt. És nem akarsz semmit. Csak pár hangot leütni és hallgatni, lenyomott pedállal. És élvezed, ahogy összezúgnak, kavarodnak... és repülsz a város felett, bekukucskálsz egy ismerős ablakon, hogy megless egy épp ébredező, rég nem látott kedves arcot... és színek születnek benned. A D például középkék, méltóságteljes, az F világoskék, de nem túl hideg, a C piros... az A rozsdabarna, de csak ha melléütöd a nagytercet.... különben beleolvad a háttérbe, észre sem veszed. Játszol a szavakkal, a rezgésekkel, játszol a perccel. És nem akarsz semmit. És ezek a pillanatok a legszebbek az életben.
Hajnal jun2 by pastelpiano
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése