 |
| Mozgólépcsőn pillanatokig lehet csak gondolkodni a kompozíción |
Tegnap először utaztam a négyes metrón, fel is avattam minden állomást. Úgy gondoltam, hogy egy sorozatot belapátolok ide, de annyira szét van fotózva a terület, hogy csak ezt az egyet teszem fel. A benyomásaim elég vegyesek... néhol a náci Berlin megalomán, ámde egyvágányú gondolkodását láttam viszont sokkal kisebb méretben. A nyomasztó szürke falak érthetetlenül félkész állapotot sugallnak. Máshol ennek ellensúlyozására egy karácsonyra feldíszített kínai piac jutott eszembe. Az egyik szürke, húzottbeton állomáson meg is kérdeztem az egyik illetékest, kerül-e ezekre borítás még, vagy ezt így akarták (Főleg, hogy a mozgólépcső egyik oldalán volt valamiféle furnér négyzetekre emlékeztető felerősített sötétbarna cucc, a másik oldalon meg nem). Kiderült, hogy nem kerül, komolyan gondolták így. A régi vicc jutott eszembe, hogy "remélem is, hogy komolyan, mert viccnek durva lenne..."
Más állomásokon meg-megcsillan a kreativitás szikrája, de összeségében annyira kaotikus, koncepciótlan és összevissza szabdalt az egész, mint egy szappanopera, amelyiknek mindegyik részét más rendezte. Viszont utas nem sok van.
 |
| Árnyékvilág, türkiz cipővel, a kelenföldi végállomáson |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése