...és átvisz a holnaputánba...

A Jászain láttam meg őkelmét, amikor átgurultam bringával a zebrán. Akkor indult el öregesen de méltóságteljesen, mint aki tudja, fontos feladatot lát el. Beleléptem egy kicsit, és az első megállónál (Országház látogatóközpont) bevártam. Pechemre pont akkor jött szemből a másik villamos, ezért a biciklit otthagyva, be kellett rohannom a sínek közé. A szembejövő tuja vezetője türelmesen megvárta a megállóban, amíg a két sínpár között kuporodva bevégzem a kattogtatást. Barátságosan intettem neki, a helyzet annyira mókás volt, hogy nem is lehetett elképzelni türelmetlenséget bárki részéről. Szerencsére a hernyó elhaladása után maradt még annyi idő, hogy a szembejövő sínpárról is exponáljak egyet... Amíg a kis négyharminchatos megkerülte a Parlamentet, addig én előrevágtattam az Eötvös térig, és bevártam a jószágot. Pár másodpercem maradt elfoglalni a megfelelő pozíciót.
Persze ha tudtam volna előre, hogy húsvét hétfőn közlekedik, még lett volna pár ötletem, de így megelégedtem ennyivel. Az 1913-ban gyártott favázas ünnepélyesen távozott. Ha jól tudom, a nyugdíj előtti utolsó éveit az 58-as vonalán teljesítette, Zugligetig. Lehet, hogy utaztam is rajta valaha. És ki tudja, talán lesz még dolgunk egymással.