Egy új kamera kapcsán - Sony NEX-VG20

Akik kicsit figyelemmel kísérik a félprofesszionális filmkészítés területét, tudják, hogy mintegy három éve elég komoly, elhúzódó forradalom zajlik. A dolog ott kezdődött, hogy a fullframe-es Canon EOS 5D Mark II. fényképezőgépbe beépítettek egy videófunkciót, amit talán alkotói is egyfajta kísérletnek, vagy a piac tesztelésének szántak. 

Sony NEX-VG20

Túl jól sikerült...
A dolog komoly vihart kavart... Ez volt az első eset, hogy viszonylag elérhető áron egy olyan kamerát kapott a kezébe a felhasználó, amivel mozifilmeket meghazudtoló minőségű (jó, tudom, most sokan felszisszennek, én is ismerem a korlátokat, de erről majd egyszer) filmeket lehetett készíteni. Az eredetileg csak 30 kép/mp-es felvételi lehetőséget a felhasználók nyomására hamarosan kiegészítették egy új szoftverfrissítéssel, ami már tudta a 25 kép/mp opciót, felhasználók ezreinek biztosítva világszerte azt a lehetőséget, hogy PAL rendszerben dolgozva a végeredményt jelentős kompromisszumok nélkül tudják használni, például DVD-re lehessen írni. Ami ugyan nyilvánvalóan képminőség-romlással jár, de bármilyen rendszeren megnézhető. 
A kamera olyan sikeres lett, hogy állítólag a Dr. House tévésorozat utolsó részét is ezzel forgatták, ami sokak szerint ugyan városi legenda, de ki tudja...

És jöttek az utódok...
Aztán sorban jöttek ki az új fényképezőgépek, szinte mindegyiket felruházták már az új videofelvételi lehetőséggel. A Nikon kicsit későn kapcsolt, jócskán le is maradt, most kezdi összeszedni magát a D5100-as fényképezőgépével, ami ígéretes, de még mindig ad szájhúzogatásra okot.
A fényképezőgépek nyilvánvaló előnyei a videokamerákkal szemben az óriási, általában APS-C méretű szenzoruk (méretük gyakorlatilag megegyezik a filmes kamerák képkapujának méretével, sőt az EOS 5D-é még nagyobb), ezért egyrészt a viszonylag nagyméretű, adott idő alatt rengeteg fényt feldolgozni tudó pixelek brutális képminőséget képesek produkálni, másrészt a nagy méretből adódóan a mozifilmhez hasonló mélységélességi paraméterek jellemzik ezeket a felvételeket. Ezzel véget ért az a kor, hogy a videofilmeken a mozihoz képest gyakorlatilag mindig minden éles, de legalábbis sokkal nehezebb életlen háttereket, élességi átúszásokat produkálni (egyedül erős tele-állásban működött ez a dolog).

A dslr-videózás hátrányai
Nem lenne teljes a kép, ha a fényképezőgépekkel történő filmforgatás sötét oldalairól ne ejtenénk néhány szót. (Ezeken egyébként nyilvánvalóan sokkal gyorsabb ütemben lehetne javítani, de a gyártóknak ez nem érdekük, hiszen saját profi videokameráiknak hoztak létre egy nagyon erős konkurenciát.) Tehát: egy dslr-géppel filmet készíteni az maga a kínszenvedés. Most nem az állványra helyezett "mostfelveszekegylepkétanyaraláson" típusú húsz másodperces youtube-snittekre gondolok, hanem komplex anyagokra, videoklipekre, reklámfilmekre. Egyrészt ezeknek a masináknak az ergonómiája nem a mozgófilm felvételére lett kitalálva anno. Semmi nem ott található rajta, ami ezt könnyítené. Másrészt a mozgó objektumok követésére majdnemhogy alkalmatlan a fénymérési rendszerük (a blende záródásakor láthatóan "ugrik", világosodik-sötétedik egy-két lépést a kép, ha a legkisebb megvilágítási változás is történik (pl. keresztülmegy egy autó vagy ember a képmezőn, netán svenkelés közben változik a fényerő). Az autofókuszról nem is beszélve. Szerencsétlen AF motor küzd, próbálkozásai látszanak a felvételen és hallatszanak a felvett videó hangján. Zoomolni gyakorlatilag egyáltalán nem lehet, ami egy kezdőnek inkább előny, mert nem fogja ok nélkül rángatni a kart, amitől három másodpercen belül idegbajt kap a néző. Harmadrészt (és ez a legnagyobb probléma, mert az előző kettőt bizonyos trükkökkel, kiegészítőkkel, tapasztalattal még lehet orvosolni) az APS-C méretű CMOS szenzor képfrissítése még nem a legtökéletesebb (legalábbis eddig nem volt az, de ez az egyik oka, ami miatt az új kameráról beszélni szeretnék), ezért folyamatos mozgásnál bizonyos szaggatást láthatunk a dslr-videófelvételeken. Nem nagyon volt alkalmas idáig tehát a rendszer, hogy dinamikus kameramozgásokkal operáljunk, sportokat vegyünk fel, illetve erős kompromisszumokat kellett kötnünk. Talán még a már említett EOS 5D Mark II. volt a legjobb ebben. Negyedrészt: a dslr-ekben a videózás úgynevezett élőkép (LiveView) funkció segítségével történik. Ez azt jelenti, hogy a szerkezet felcsapja a tükröt, hogy az ne legyen útjában a szenzornak, mi megnyomjuk a gombot, és vesszük, amit veszünk. Csak éppen azt nem nagyon reklámozzák, hogy a hátsó lcd nem alkalmas arra, hogy a felvett képet kontrolláljuk. Különösen nem napfényben. Én Hajdúszoboszlón egy Nikon D5100 géppel próbálkoztam a lehetetlennel, hogy elkészítsem egy szálloda reklámfilmjét (végülis sikerült), de végig imádkoztam, hogy élesek legyenek a felvételek, ne látsszon a blende ugrálása, és vért izzadtam a különböző beállítások (külső-belső helyszínek folyamatosan változtak) nagyon macerás, menübenturkálós beállításán (fehéregyensúly, érzékenység). Ráadásul ez egy referenciamunka volt, aminek nagyon jól kellett sikerülni, nem lehetett elrontani. Akkor azt mondtam, hogy ilyen munkát dslr-rel soha többet, inkább lemondok a szép filmes mélységélességről. 

Egy ígéretes öszvér
Létezett azonban egy kakukktojás gép, ami izgatta a fantáziámat, aztán a Sony-boltban kezembe is vettem nemrég, és ki is próbáltam:
A cég két éve gondolt egy nagyot, és az egész dslr-hóbelevancot belepakolta egy videokamera formájú készülékbe, a Sony NEX-VG10-be. Na de azt elfelejtette közölni a sajtóanyagokban, hogy a gyors mozgásoknál történő képszaggatás hibája ettől még nem fog megszűnni. Ezt a Kecskeméti utcai mintabolt dolgozói is csendben, a bajszuk alatt mondták csak nekem, és igazuk volt. A próbafelvételeket egy kártyán hazahozva, valóban tapasztalható volt némi szaggatás, sőt az úgynevezett rolling-shutter effektus is. Minden egyéb problémát orvosoltak, kapott a gép egy betekintő keresőt, gyönyörű, filmes világot idéző képminőséggel ruházták fel, minden kézre áll, jól működik az AF-je is. 
A tanács az volt, hogy most érdemes kivárni, mert hamarosan jön a gép utódja, a Sony NEX-VG20, ahol ezt a legnagyobb problémát akarják elsősorban orvosolni, a fránya képfrissítés problémáját.
Nos, ezt a gépet mutatták be most, amire világszerte úgy vártak az igényes amatőr és félprofi filmkészítők, mint egyfajta digitális messiásra. A cserélhető objektíves masinára adapter segítségével ráadásul a Canon és Nikon objektíveket is rá lehet tenni (állítólag az AF működését is átviszi a rendszer), tudja a frissen bemutatott AVCHD 2.0 szabvány 60p üzemmódját (reméljük, az Európában használatos 50-et is), amit kifejezetten a gyors mozgások megörökítésére és lassítására találtak ki (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Canon-dslr-ek ezt eddig is tudták).

Tehát...
Újabb lépést tett a világ, hogy széles rétegek videózás helyett immár filmet készítsenek. Már csak az kellene, hogy tesztelés címén ne szemetekkel, használhatatlan kis snittekkel pakolják tele a Youtube-ot. Mer' akkor minek a csúcstechnológia.
De mint tudjuk: nem lehet mindent pénzért megvenni...