Híd-sirató

Kedvenc pesti hidam a Margit-híd. Mondhatnám, hogy volt, de ez sem igaz teljesen, mindazzal együtt, amit műveltek vele, még szeretem. Talán a legnagyobb gyalogos forgalmat lebonyolító híd a városban. Ami nem csoda, hiszen ezen lehet eljutni a belső városrészből a Margit-szigetre, és elég rövid ahhoz, hogy Budára is percek alatt át lehessen sétálni. Közben pedig gyönyörű (?) a panoráma a városra. 

Tegnap tettem egy kört, hogy megnézzem a változásokat, és részben elszomorodtam. Utoljára talán 1978-ban volt felújítva a Margit, akkor semmi extra megoldás nem került rá. Az volt, aminek egy hídnak lennie kell. Szolgálta az embereket, belesimult a környezetbe. De nézzük szép sorjában. Bringával érkeztem a sziget felől. Az első ügyes megoldás, hogy bicikliút ide, bicikliút oda, nem gondoltak a kerekezőkre a szigeti sorompó visszaállításakor. Ugyanis a rúdja olyan hosszú, hogy nem lehet mellette elférni. Vagy bújkálni kell, vagy szabálytalanul átmenni a szembeforgalom sávjába. Mert ott valamiért elfelejtették ezt a szívatást alkalmazni, befelé a szigetre szabad a pálya. A következő, amikor az ember eléri a hidat... Régen szép panoráma tárult a szeme elé, az északi járdáról és a villamosmegállóból is. A külföldiek gyönyörködhettek a látványban anélkül, hogy a déli korláthoz kellett volna járulniuk. Most idetettek két tornyot, ami lehet, hogy száz évvel ezelőtt pont így nézett ki, de ez még nem elég ok arra, hogy minden visszaállítsunk, ami valaha volt.

 Ez a két obeliszk olyan, mintha a Szabadság téri szovjet emlékmű makettje lenne. Sztereó változatban. Onnan el akarják szállítani, ide gyorsan felraktak két kisebbet. Mentségükre legyen mondva, hogy ezekkel a magyarszürke-szarvakkal legalább rondák is. A Dunára néző kilátás útjában jelzőlámpák, otromba kerítések, meg ez a két monstrum állnak. Ráadásul megszüntették az aluljárót, amihez csatlakozott egy kis terasz a déli oldalon. Onnan nagyon jól lehetett a forgalomtól kicsit elvonulva nézelődni, fotózni. Az aluljáróba meg behúzódni a nyári záporok elől. Jó, az is csúnya volt, főleg a burkolat, de fel lehetett volna szépen újítani. Szerencsére nem bontották el, csak betömték, hátha a következő generációnak valamivel több esze lesz. Csináltak egy zebrát jelzőlámpával, ami az egyik hírportál szavazása szerint a város legidegesítőbb lámpája lett. És a bicikliutat sem lehet tőle zavartalanul használni.

De a bringaúttal más bajok is vannak. A budai oldal rendben van - szép a burkolat, tiszta, ötletes a balra kanyarodó ág - majd kiderül a gyakorlatban, hogy működik-e. A pesti oldalon ehhez képest úgy néz ki az út, mintha tíz évvel korábbi lenne. A Jászainál van egy balkanyar, ami konkrétan balesetveszélyes. Az út ugyanis lejt és balra tart, az útpálya viszont elég erőteljesen jobbra - DŐL. És tele van levelekkel, szeméttel, porral. És pont a dőlésnél van egy felhajtó az úttestről. Az esős idő beköszöntével innen lehet majd megcsúszni és beesni a szembejövő autók elé. A korlát szinte mindenütt felesleges, itt indokolt lenne, pont itt hiányzik. A fotó szerint már most is behúzódnak a kanyarban a bringások, ösztönösen, látva a bénára sikerült útszakaszt. Csak egy remény van, hogy ez még nem a végleges, és kicserélik.
Mielőtt ideérünk, a Jászai előtt van két fekete oszlop, mindkét oldalon. Felsorolom, milyen jelzők jutnak róla eszembe. Megalomán. Fasiszta. Öntelt. Öncélú. Erőszakos. Hangsúlyozom, a két háborút megelőző időkben biztos másra emlékeztette az embereket. De azóta történt egy és más. A világban, és ebben az országban is. Az oszlopokról szinte csak a vörös zsinórral odakötött bárd hiányzik. Persze azt úgyis ellopnák, meg az EU szerint balesetveszélyes. :)

Nagy szomorúságomban áttekertem a budai oldalra, szemrevételezni a biciklis alagutat, aminek minden rendszeresen erre járó kerekes nagyon örül. Mondjuk az rejtély, hogy miért nem lehetett egy nagyon picit még szélesebbre csinálni, gondolva a gyalogosokra is, de ne legyünk telhetetlenek. Valahogy a budai oldal szebb, rendezettebb, persze apró szépséghibákkal. A közben felgyúlt lámpákból még itt-ott hiányoznak az égők. Az aluljáró üvegajtajait elbontották (ami régi az úgy szép és jó, már megint...), helyette hatalmas kapunyílást alakítottak ki, ahol akadálytalanul fúj át a szél.
Lehet, hogy a hajléktalanokat akarják móresre tanítani, hogy ne itt melegedjenek. No de azok sem tudnak majd, akik csak itt várnak decemberben negyedórát a kedvesükre, vagy sorban állnak az újságosnál, esetleg bérletért. Az utcai árusokról nem is beszélve. 
Hát ennyi. Szomorú is vagyok, meg nem is. Bár örülnöm kellene. Hiszen ezt a szebb, elkezdődött jövőt olyan jól szimbolizálja ez a híd. Azt, ami most van. 

Bár a hibajegyzék nem férne el egy söralátéten...