mégegyberlin

Mindig csak a múlt! Miért nem fogynak már el az emlékek, amiket le kell írkálni, hogy fel legyenek végre dolgozva, mint a féldisznók a vágóhídon? Talán azért, mert nincs jelen... Aminek a jelenben kéne lüktetnie, olyan mélyre ástam magamban, hogy talán már én sem találnám meg, ha egy szinte észrevehetetlen ágacskával nem jelöltem volna meg. Bár ki tudja, ki kell-e valaha ásni...

 
Mindegy... a város, ahol életem meghatározó eseményei történtek, megint előbukkant, a héten már másodszor, levélben küldte az öcsém a linket. A koncertet ugyan ismerem (biciklin szoktam hallgatni, a Lágymányosi hídon áthaladás ugrik be, ott egyszer nagyon jó volt belefeledkezni, arcomon a szembeszéllel...). Akkoriban, régen is hallgattam Stinget, főleg a Police Zenyatta Mondatta albumát... Egyszer az Alexanderplatzon odajött két hosszúhajú kelet-berlini gyerek, és erőszakkal elvette a farmerdzsekimre kitűzött húszforintos Police-jelvényt. Hiánygazdaság volt akkoriban ott, nnna... :)
Szóval jelek, jelek, hogy valami miatt oda kell megint mennem... 
 (Csak Zoli barátom, aki felajánlotta a szállást, javasolta, addig menjek, amíg nincs hideg, mert a tetőtérben, ahol hely van aludni, nincs fűtés...)

Zolival és családjával. Ma a kapu melletti jobb hátsó épületben egy meditációs csend-szoba működik. 1980 nyara.

(Vicces, ahogy valaki a nagyítás során állította be a "vízmértéket", az egyébként ferdére exponált képen.)